Bikki István: A Magyar Levéltártörténet kronológiája (Budapest, 2000)

Kronológia

1060-1063 I. Béla király tíz udvarnokházat adományoz a tihanyi Szent Ányos monostornak. Az oklevél szövegét a hártyáról levakarták (palimpszeszt —>1379. augusztus 16.) és rámásolták a tihanyi alapítólevél (—>1055) megmásított (interpolált) szövegét 1324-1369 között. A módosított szöveg szerint az oklevél I. Béla király pecsétjével lett megerősítve. A levakart hártyán függő pecsét az első Magyarországon megmaradt viaszpecsét töredéke. 1061 Győr nembeli Ottó ispán oklevélbe foglaltatja azokat a birtokokat, amelyeket az általa Zselicszentjakabon (Somogy m.) Szent Jakab tiszteletére szentelt monostornak adott. Az oklevél írnoka és egyik tanúja két szolgacsaládot és egy szőlőt kapott vincellérrel. Az oklevélért kapott díjazás első ismert említése. Eredetije, amely valószínűleg nem volt megpecsételve (->1422. június 7.), elveszett, 17. századi másolata mikrofilmen maradt meg. 1077 körül I. (Szent) László első törvénykönyve (a kézirati hagyományban a III. könyv). Többek között előírják, hogy püspöki ajánlólevél nélkül érkező klerikusok miként igazolhatják magukat, miként büntetik, aki nem jelenik meg ha a bíró által pecséttel megidézik. 1077 után I. (Szent) László második törvénykönyve. Többek között a tanúvallomással történő, tehát szóbeli bizonyításról rendelkezik. 1079 Guden királyi engedéllyel végrendeletileg a veszprémi káptalan kanonokjainak adományozza birtokait. Az oklevél sem megírásában sem megpecsételésében nem kötődik a királyi udvar írásbeliségéhez Az első ismert, eredetiben fentmaradt magánoklevelünk. A Veszprémi Főkáptalani Levéltár őrzi. 1090 körül Dávid herceg oklevéllel birtokot adományoz a tihanyi monostornak a király engedélyével, s ezért megerősítésül I. (Szent) László király pecsétje függ az oklevélen. A legrégibb épségben megmaradt magyarországi viaszpecsét. A Bencés Főapátsági Levéltár őrzi Pannonhalmán.