Komjáthy Miklós: Levéltári ismeretek kézikönyve (Budapest, 1980)

Második rész - IV. A magyar államszervezet története a felszabadulás után

formájának a megválasztása kérdésében 1945 januárjában átmeneti megoldás született : az Ideiglenes Nemzetgyűlés Politikai Bizottsága és az Ideiglenes Nemzeti Kormány az államfőt megillető jogokat egy kollegiális szervre, a háromtagú Nemzeti Főtanácsra ruházta. E kérdést véglegesen 1946. február 1-én a köztársasági államforma törvénybe iktatása és a köztársasági elnök esküje zárta le. Ezzel nemcsak a Nemzeti Főtanács szűnt meg, de a királyság, a monarchikus államforma is. Az állami intézmények elnevezéséből a „magyar királyi" szót ezzel véglegesen kitörölték. Az államszervezet e változásokkal polgári demokratikus parlamentális köztársasággá fejlődött, amelyben azonban a munkás- és parasztpártok megbízottai fontos - és egyre jelentősebb - hatalmi pozíciókat vettek birtokba. A népi demokratikus államfejlődés hazánkban és a szomszédos országokban is békés eszközökkel, reformok útján ment végbe, a változások hajtóerejét pedig az akcióegységben küzdő munkáspártok és az általuk vezetett tömegmozgalom képezték. 1945-től 1949-ig az államélet intézményei nevükben, feladataikban, országos szervezeti kereteikben csak kisebb, nem alapvető változásokon mentek át. A nagy változás nem a formában, hanem a tartalomban: az állami tisztviselői kar személyi összetételében, a végrehajtandó új jogszabályok új szellemében következett be. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány egyik első intézkedésével (15/1945. ME sz. rendelet) elrendelte a közalkalmazottak 1939 és 1944 között tanúsított politikai magatartásának, hivatali működésének felülvizsgálatát. E célból minden járásbírósági székhelyen legalább egy igazolóbizottságot hoztak létre. A nagyobb közintézményeknél önálló igazolóbizottságok alakultak. A bizottságok a nyilatkozatok és tanúvallomások alapján vagy igazoltnak nyilvánították a tisztviselőket, vagy fegyelmi büntetést szabtak ki. A legsúlyosabb esetekben az ügyet a népbíróságok elé utalták. A háborús viszonyok következtében megrendült közbiztonság helyreállítása érdekében a helyi nemzeti bizottságok és önkormányzati szervek új rendőri szerveket hoztak létre. Volt, ahol polgárőrségnek, volt ahol nemzetőrségnek hívták ezeket; nemcsak nevük, de létszámuk, felszereltségük is igen különböző volt. Az új belügyminiszter megteremtette előbb az összes újonnan létrejött közbiztonsági szerv fölött a legfelsőbb hatósági felügyeletet, majd 1945 májusában feloszlatta a m. kir. csendőrséget, amely a múlt népellenes kormányait feltétlen engedelmességgel szolgálta ki, és létrehozta a Magyar Államrendőrséget, az összes rendőrhatósági jogokat az egész ország területén gyakorló új személyi állományú fegyveres testületet. A végrehajtó hatalom legfelsőbb szervei, a minisztériumok elnevezései, ügykörei az Ideiglenes Nemzeti Kormányban alapjában véve azonosak voltak a korábbi évek kormányaival (belügy-, külügy-, honvédelmi, pénzügy-, igazságügy-, kereskedelemés közlekedésügyi, közellátásügyi, iparügyi, földművelésügyi, vallás- és közoktatásügyi miniszterek), azonban a világháború súlyos következményeinek, a lakosság nélkülözéseinek a társadalom összefogásával történő megszüntetése érdekében az addigi belügyi tárcához utalt egészségügyi és társadalombiztosítási ügyek intézésére Népjóléti Minisztériumot is szerveztek. A háborús károk helyreállításának, a gazdasági élet irányításának az egyes tárcák közötti összehangolása érdekében 1945 májusá-