Komjáthy Miklós: Levéltári ismeretek kézikönyve (Budapest, 1980)

Második rész - III. A kapitalista kori magyar államszervezet

elv szerint, amely tulajdonképpen csak illúzió volt, a forradalmak megzavarták ugyan, de nem szakították meg a régi alkotmányos rendet. Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlott, Magyarország függetlenné vált, de megmaradt királyságnak (monarchiának). Az államügyek intézésétől visszalépett IV. Károly király esetleges visszatéréséig ideiglenesen kormányzót választottak Horthy Miklós ellentengernagy személyében. IV. Károly 1921-ben kétszer is eredménytelenül kísérelte meg visszajutását a magyar trónra. A második, fegyveres kísérlet meghiúsulása után a nemzetgyűlés a Habsburg-dinasztiát megfosztotta trónjától, IV. Károlyt detronizálta. Ezzel Magyarország király nélküli királysággá lett. Államfője, a kormányzó, csak korlátozottan kapott királyi hatalmat. A törvényeket nem szentesíthette, csupán egy alkalommal küldhette vissza a nemzetgyűlésnek megfontolásra. Ha azt a nemzetgyűlés változatlanul hagyta, a kormányzó köteles volt 15 napon belül kihirdetni. A nemzetgyűlést nem napolhatta el. A tartósan munkaképtelen nemzetgyűlést feloszlathatta, de gondoskodnia kellett arról, hogy az új választásokat 3 hónapon belül megtartsák. Külországokkal szerződést csak a nemzetgyűlés hozzájárulásával köthetett. Ugyancsak a nemzetgyűlés előzetes hozzájárulására volt szükség a hadüzenethez, a honvédségnek az ország határain túli bevetéséhez és a békekötéshez. A kormányzó nem adományozhatott nemességet. (Ezzel szemben bizonyos világháborús katonai kitüntetések alapján „vitéz"-zé avathatott egyeseket. A vitézi „rend" afféle új nemesség volt.) A kormányzó nem gyakorolhatta a főkegyúri jogot, tehát nem nevezhetett ki főpapokat. Ehelyett az a gyakorlat alakult ki, hogy a Vatikán a hercegprímás útján előzetesen megállapodott a kormánnyal a kinevezendő főpap személyében. Később (1926, 1933, 1937 és 1942), amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a királyi trónt belátható időn belül nem tudják betölteni, kiterjesztették a kormányzó jogkörét. így a kormányzó megkapta az országgyűlés feloszlatásának és elnapolásának jogát. A törvényeket két ízben is visszaküldhette, immár hat-hat hónapi megfontolásra. Megszüntették a parlament jogát a kormányzó felelősségre vonására. A törvényhozó testület kétkamarássá válásakor a kormányzó jogot kapott felsőházi tagok kinevezésére. A kormányzói méltóság viselését nem kötötték időhöz. Magyarország 1944-es német megszállása után a hitleri német hadsereg árnyékában tartott csonka országgyűlés alkotmányellenesen „nemzetvezetőt" választott. Ez a magyar alkotmányban ismeretlen államfői méltóság, amelyet Szálasi Ferenccel töltöttek be, egy személyben egyesítette az államfői és miniszterelnöki jogkört. * * * 1920-ban egykamarás törvényhozó szerv alakult, a nemzetgyűlés. 1926-ban a régi főrendiház utódaként felállították a felsőházat. A képviselőházból és felsőházból alakult törvényhozó testületet ismét országgyűlésnek nevezték. A képviselőház népképviseleti kamara volt. A felsőház bizonyos mértékig megőrizte főrendi jellegét. Az arisztokrácia azonban jelentősen háttérbe szorult. Bekerültek a magasabb állami hi-