Komjáthy Miklós: Levéltári ismeretek kézikönyve (Budapest, 1980)

Második rész - III. A kapitalista kori magyar államszervezet

A Károlyi-korszakban alakult munkás-, paraszt-, katonatanácsok túlélték a polgári társadalmi és államrend összeomlását s a polgári helyi szervek funkcióját vették át. A tanácsok ügyintézése a néhány tagú intéző bizottságok kezében volt. (Ezeket általában direktóriumoknak nevezték.) A helyi tanácsok alá- és fölérendelési viszonyát az ideiglenes alkotmány szabályozta. Szabályozta a tanácstagok megválasztásának rendjét is. Az alsófokú tanács köteles volt a felette álló, magasabb tanács rendeleteit végrehajtani, a dolgozók gazdasági és művelődési igényeit kielégíteni s az összes helyi jellegű ügyekben intézkedni. A Végleges alkotmány részletesebben szabályozta az egész államberendezés működését. A forradalmi láz heteinek rögtönzései után immár sor kerülhetett a mindennapos ügyintézés aprómunkájának, technikai részleteinek pontos előírására is. Az alkotmány szerint az intéző bizottságok, amelyekkel kiváltképpen részletesen foglalkozott, a közigazgatás általános szervei. Eljárnak minden, külön rendelkezéssel nem más hatóság jogkörébe utalt ügyben. Az intéző bizottságoknak és a tanácsoknak gondoskodniuk kellett arról, hogy a felek ügyes-bajos dolgaikban gyors és pontos felvilágosításokat kapjanak, bürokráciamentesen, lehetőleg anyanyelvükön. Ahogy a társadalmi, gazdasági alapok páratlanul gyors változása az élet legkülönbözőbb területein előre nem látott problémák sokaságát vetette fel, amelyeknek megoldására országos szinten újabb és újabb szakigazgatási szervet (bizottságot) kellett létrehozni, ugyanezek a körülmények helyi vonatkozásban is szükségessé tették a direktóriumok egy-egy tagja által vezetett albizottságokon (a városokban ügyosztályokon) kívül számtalan albizottság (közélelmezési, ruházati, lakásügyi, közművelődési, közoktatásügyi stb.) működtetését. A tanácsi szervek a demokratikus centralizmus jegyében végezték munkájukat. A demokratizmust a széles körű választójog s a dolgozóknak a tanácsokkal való állandó kapcsolata biztosította (pl. a visszahívási jog). A centralizmust pedig az egymás alá és fölé rendelés tényén túl a Forradalmi Kormányzótanács által a városok és megyék élére kinevezett kormányzótanácsi biztosok. A kormányzótanácsi biztosok nemcsak segítették munkájukban a tanácsokat, hanem ellenőrizték is azokat. Az új rendnek megfelelő bírósági szervezet kiépítése az igazságügyi népbiztosság feladata volt. Több javaslat is készült e tárgyban, de már nem volt idő az új bíróságok felállítására. A polgári korszak törvénykezési szerveinek működését általában szüneteltették, a március 23-a utánra kitűzött ügyek tárgyalását elhalasztották. A Kormányzótanács, főképp politikai, ellenforradalmi perek lefolytatására, közvetlenül a fordulat után forradalmi törvényszékeket állított fel a fővárosban és a megyeszékhelyeken. Fellebbviteli fórumnak az Országos Forradalmi Fötörvényszéket szánták. Ez azonban nem alakult meg. Szükségmegoldásként, ha egy ügyben „panasszal" éltek a forradalmi törvényszék ítéletével szemben, akkor azt a Budapesti Forradalmi Törvényszék elé vitték. A polgári forradalom idején felállított munkaügyi bíróságok tovább működtek, azzal a jelentékeny változással, hogy a bíróság mindkét ülnöke a munkavállalók közül került ki.