Komjáthy Miklós: Levéltári ismeretek kézikönyve (Budapest, 1980)

Második rész - II. A feudális magyar államszervezet

5. A török megszállta területek igazgatása Magyarország középső része másfél évszázadig a török császárság része volt. E katonai jellegű állam a meghódított területeken rablógazdálkodást folytatott, amely tönkretette a föld népét s az anyagi javak mérhetetlen pusztulásához vezetett. Magyarországot is, mint a császárság többi tartományát, kormányzóságokra (vilajetekre ), ill. kerületekre (szandzsákokra) osztva kormányozták. A vilajetek élén a beglerbégek, a szandzsákok élén a bégek álltak. A változó számú vilajetek felett a budai vilajet feje, beglerbégje (pasai rangban) gyakorolt felügyeletet. Az igazgatás helyi szervei a városok és községek voltak, amelyeknek belkormányzatát a törökök érintetlenül hagyták. A megyei rendszert azonban megszüntették. A megyék vezetősége nem is maradt a helyén: legtöbbje a királyi Magyarország területére menekült. A középfokú igazgatás mégsem szűnt meg teljesen. A törökök által megszállt vagy általuk veszélyeztetett területen az egymáshoz közel eső, nemes uraiktól elhagyott községek belső biztonságuk és sajátos érdekeik hathatósabb védelmére paraszti önkormányzatban (parasztvármegyében) egyesültek. Maguk választotta jelöltjeik közül a területileg illetékes nemesi vármegye alispánja a parasztvármegye élére hadnagyot nevezett ki. A nemesi vármegyék határán belül több parasztvármegye is keletkezett. A nemesi vármegye szervezete szétesett. A török uralom másfél évszázada alatt a török megszállta terület jobbágylakossága kétfelé adózott, ami mindkét fél igazgatási szerveinek beavatkozásával járt. 6. A törvénykezési szervezet A Mohács utáni századok igazságszolgáltató szervei társasbíróságok voltak. A legfelső bíróság, a királyi kúria, tulajdonképpen két bíróságból állt. A hétszemélyes tábla (Tabula septemviralis) a régi nádori bíróság utóda volt. Elnöke a nádor, aki mellett 3-3 főpap és főúr ítélkezett. (Ezeket, valamint a királyi tábla s a kerületi táblák elnökét, bíráit és jegyzőit a király, a bírósági segédszemélyzetet pedig az illető bíróság elnöke, a bírák meghallgatásával nevezte ki.) A másik felsőbíróság a királyi tábla (Tabula Regia Iudiciaria) nagyobb létszámú ítélőszék volt a személynök elnöklete alatt. Első fokon hűtlenségi és felségsértési perek tartoztak hozzá, amelyekben a hétszemélyes táblához lehetett fellebbezni. Az 1723-as reformmal létrehozott kerületi táblák (Nagyszombat, Kőszeg, Eperjes, Debrecen) ítéíeteinek megfellebbezése esetén a királyi tábla másodfokú bíróság volt. A kerületi táblák a birtokjoggal kapcsolatos ügyekben ítélkeztek, ha azok egyszerre több megye területét érintették. Egyébként ilyen ügyek első fokon a sedria alá tartoztak. Kisebb jelentőségű ügyekben az alispáni szék, ill. alsóbb szinten a szolgabírói szék volt illetékes. A szolgabírákat a megye választotta esküdt ülnökök, iuratus assessorok (jurassorok), segítették a nyomozásban. A sedrián később már csak akkor vettek részt, ha a távollevő táblabírót helyettesítették. A táblai ülnökök, a táblabírák (assessor) intézménye a XVII. század