Komjáthy Miklós: Levéltári ismeretek kézikönyve (Budapest, 1980)

Második rész - II. A feudális magyar államszervezet

16 városban élt tovább. Mária Terézia Lengyelország felosztása után az elzálogosított városokat visszacsatolta Magyarországhoz. A tatárjárás után a Duna-Tisza közé (Kiskunság) és a Tiszántúlon (Nagykunság) letelepített kunok s a velük érkezett jászok (Tisza-Zagyva vidéke) együttesen alkották a jászkun kerületet. A jászkunok egyeteme (universitas-a) székekre tagozódott. A jászkunok élén a főkapitány állott, akinek tisztét I. Mátyás a nádorsággal kötötte egybe. A török időkben elpusztult tiszántúli falvak földönfutó lakosainak, a Bocskai István által letelepített, katonáskodó hajdúk-nak a fejedelem önkormányzatot biztosított. Településeik közül csupán a városoknak volt teljes önállósága. Az önkormányzattal rendelkező városok összessége alkotta a hajdúság egyetemét (universitas), amelynek élén a király által kinevezett főkapitány állott. A Habsburgok nagy gondot fordítottak örökös tartományaik védelmére. E célból hozták létre a hadi tanács felügyelete, ill. igazgatása alá tartozó, horvátországi és szlavóniai határőrvidéket. (Zágráb soha nem is került török kézre.) Különleges jogállást kapott a töröktől 1718-ban visszafoglalt Temes, Torontál és Krassó-Szörény vármegye is. Területükön szervezték meg a Habsburgok a 11 kerületből álló temesi bánságot, amely az osztrák kormányhatóságok alá tartozott. 1779-ben három kerület kivételével a bánság területén visszaállították a megyei igazgatást. A három kerület ún. határőrvidék lett, amelynek különállását a kiegyezés után szüntették meg. Mária Terézia Erdélyben a székelyek és románok lakta terület peremét is határőrvidékké alakította át. A székelyek fellázadtak ősi szabadságjogaik csorbítása miatt. Egy részük a kegyetlen katonai megtorlás (mádéfalvi veszedelem) elől Bukovinába menekült és ott telepedett le. Közülük sokan áttelepültek Magyarországra a középkor óta ott élő csángómagyarokkal a második világháború alatt, és után. 4. Erdély kormányszervei A mohácsi vésszel kettészakadt Magyarország keleti felén - akkor, amikor János Zsigmondot 1541-ben a szultán Erdély fejedelmévé tette, s ezt az 1571-es speyeri egyezményben Miksa király is elismerte - megalakult a magyar királyságtól független erdélyi fejedelemség. Mint a szultán hűbérese, a fejedelem rendszeres évi adót fizetett. Egyébként az országgyűlés által választott fejedelem hatásköre csaknem azonos volt a magyar királyéval. Mellette állt a fejedelmi tanács, élén a kancellárral, aki a közigazgatás vezetője volt. 1690 után Erdélyben, amikor a Habsburgok uralma alá került, a közigazgatást az uralkodó által kinevezett kormányzóság (gubernium) irányította. A pénzügyeket a fejedelemség korában a kincstartóság, a Habsburgok alatt a kincstári hivatal intézete. Erdély kormányzatának központi, birodalmi irányítására pedig a Habsburgok - mint egyéb tartományaik esetében is - Bécsben erdélyi udvari kancelláriát állítottak fel. A helyi igazgatás megőrizte a Mohács előtti idők három nemzet (magyar, székely és szász) szerinti, hármas tagoltságát.