Komjáthy Miklós: Levéltári ismeretek kézikönyve (Budapest, 1980)

Második rész - II. A feudális magyar államszervezet

sait.* A törvénynek ez a rendelkezése idők múltán rendkívül sok kárt okozott éppen a magyar ügynek. A leglényegesebb kérdések, a török elleni védekezés hadászati s az ezekkel kapcsolatos pénzügyi problémák ui. nemcsak tisztán magyar ügyek voltak. Sőt a kérdések megoldásához szükséges anyagi erők hasonlíthatatlanul nagyobb része felett nem Magyarország, hanem a Német Birodalom rendelkezett. Ez pedig oda vezetett, hogy a Habsburg-uralkodókat idevágó döntéseikben sokkal inkább császári, mint magyar királyi mivoltuk vezette. Az 1569-es törvény ráadásul mindehhez legális alapot is adott. A Mohács előtti századok komoly kormányzati és politikai súllyal bíró szervének, a királyi tanácsnak így egyre kevesebb szerepe volt az ügyek intézésében. Ezt az is előmozdította, hogy a XVII. században mind többen kaptak tanácsosi rangot. A király magyar tanácsa, amely országgyűlési szintű ügyekben hallathatta szavát, végül is csak ünnepélyes alkalmakkor szereplő, reprezentatív szervvé korcsosodott. Egyes tanácsosokat továbbra is meghallgattak a Habsburgok, de csak mint bizalmukat élvező embereket, akik e célból meghívást kaptak a központi birodalmi kormányszervek valamelyikének üléseire. Ha a király tartósabban távol volt az országból, már Mohács előtt is, rendszerint a nádor helyettesítette, mint helytartó. A Habsburgok csak ritkán s csupán rövid időre tartózkodtak az országban, ezért a helytartói tisztség állandósult. A nádori széket a Habsburgok gyakran nem töltötték be, ilyenkor más világi főméltóságok (kancellár, országbíró) vagy - és ez volt a gyakoribb - főpapok voltak a helytartók. Mellettük tanács állt, amelynek tagjait a király nevezte ki. A helytartó és tanácsa általában belügyekben, eleinte még kamarai ügyekben is intézkedett. A helytartóság (locumtenentia) legfőbb feladata a bíráskodás volt. (Nem szabad összetévesztenünk a később alakult helytartótanáccsal.) Nála mint legfőbb törvényszéknél, minden pert fellebbezni lehetett. - Attól kezdve, hogy a nádori tisztséget ismét rendszeresen betöltötték, a helytartóság intézménye elsorvadt, hisz a nádor a korai középkor óta hivatalból volt a király helyettese. A királyi kancellária fénykora Mátyás uralkodására esett. Alkalmazottai már'már újkorias szakszerűséggel intézték a király elé döntésre kerülő ügyeket. I. Ferdinánd trónra léptével a magyar kancellária (cancellaria Hungarica) jelentőségét vesztette. A főkancellári állást ugyan betöltötték (rendszerint az esztergomi érsekkel), ez azonban akkor már alig volt több puszta címnél. A Magyarországnak szóló királyi leiratokat, parancsleveleket és más okleveleket, utasításokat a Habsburgok udvarában dolgozó királyi titkárok fogalmazták, akik magától az uralkodótól vagy udvari kancelláriájától kaptak érdemi eligazítást. A magyar rendek, amint nem egy XVII. századi törvényből kitűnik, állandóan tiltakoztak ez ellen a gyakorlat ellen. Változás csak 1687-ben, az országnak a török alól való felszabadulása után következett be. * Az 1569. évi III. tc. szerint a magyar igazságszolgáltatást s az ország szabadságait és jogait érintő ügyeket a király a magyar tanácsban, a kamarai vonatkozásúakat a magyar kamarában, a katonai ügyeket pedig a hadi tanácsban tartozik magyar tanácsosok meghallgatásával intézni. Ezért két magyar tanácsosnak állandóan a király kíséretében kell lennie, hogy szükség esetén véleményt nyilváníthassanak.