Komjáthy Miklós: Levéltári ismeretek kézikönyve (Budapest, 1980)
Második rész - II. A feudális magyar államszervezet
és a cseh királysággal, hanem az akkori világ leghatalmasabb birodalmával került unióba. A rendi maradiság és a birodalmi központosításnak az ügyintézést gyorsabbá, olajozottabbá tevő modernsége súlyos, szinte kibékíthetetlen ellentétben állott egymással. Magyarország és a Habsburg-birodalom kapcsolata mégis fennmaradt századokon át. Sőt a francia forradalom hatása alatt az ellentétek tompultak. A feudális kiváltságaikra féltékeny magyar rendek éppen úgy rájöttek, mint a központosított birodalmuk belső nyugalmát féltő Habsburgok, hogy a társadalmi egyensúly fenntartása, az adott társadalmi viszonyok konzerválása mindkét félnek egyaránt érdeke. A Habsburgok a magyar királyságot a Mohács előtti századokból örökölt szervekkel és keretek között kormányozták. Régi szokásjogon alapult a törvényhozás szervezete, amelyet első ízben 1608-ban a koronázás utáni I. tc. szabályozott. Az országgyűlés kétkamarás volt. A főrendi táblán az összes katolikus főpapok s személy szerint valamennyi főúr, az alsótáblán a megyék, sz. kir. városok, káptalanok 2-2 követe, valamint a kiváltságos apátok, prépostok, s a távollévő mágnások követei foglaltak helyet. A felsőtáblán a nádor, az alsótáblán a személynök elnökölt. - A feudalizmus korában kialakult gyakorlat szerint a király SL törvényhozással egyenrangú tényező volt. Az 1791. évi XII. tc. a törvényhozás jogát a megkoronázott királyra és az országgyűlésre ruházta. Eszerint a király csupán olyan törvényt szentesíthetett, amelyet előzően az országgyűlés elfogadott. A király, akit a végrehajtó hatalomnak szinte teljessége illetett meg, csupán olyan rendeleteket bocsáthatott ki, amelyek nem jutottak ellenkezésbe a törvényekkel. A bíróságok törvények által megállapított' rendjét nem változtathatta meg.* Tovább működött az ország legfőbb világi és egyházi méltóságaiból álló királyi tanács, amely - hogy meg lehessen különböztetni a Habsbur^k központi, cseh stb. tanácsaitól - a magyar tanács elnevezést vette fel. Összetétele nagyjából azonos volt a Mohács előtti királyi tanácséval. (Mohács előtt a királyi tanács az udvarban rendszeresen vagy alkalomszerűen tartózkodó egyházi és világi méltóságokból állt.) Jelentősége, az ügyek intézésére gyakorolt befolyása azonban egyre csökkent. Főképpen két okból. Először is a Habsburg-királyok csak a legritkább esetben tartózkodtak Magyarországon, a magyar tanácsosok pedig nem hagyhatták el az ország területét, nem mehettek Bécsbe (esetleg, ha az udvar ott tartózkodott, Prágába). Legtöbbjükre ui. az ország igazgatása és védelme szempontjából fontos feladatok nehezedtek. Másfelől már a XVI. század közepén (1569-ben) kimondta az országgyűlés, hogy a tisztán magyar ügyekben az uralkodó tartozik meghallgatni magyar tanácso* Mint ismeretes, a magyar rendek 1687-ben, elismervén a Habsburgok „érdemeit" az ország török uralom alól történt felszabadításában, lemondtak a Habsburg családon belüli királyválasztó jogukról. Ugyanakkor az országgyűlés kötelezte a királyt, hogy megkoronáztassa magát, az ország alkotmányára és törvényeinek épségben tartására hitlevelet adjon ki s arra esküt tegyen.