Komjáthy Miklós: Levéltári ismeretek kézikönyve (Budapest, 1980)

Második rész - II. A feudális magyar államszervezet

ségét is. Innen persze hosszú volt az út odáig, amikor az alispánt is a megye nemessége választotta a maga köréből, akárcsak a szolgabírákat. A nemesek először még a XV. század végén, azt érték el, hogy a főispán ne más megyebeli familiárist tegyen alispánjává. 1504 óta már csak a megyei nemesség beleegyezésével nevezhetett ki bárkit alispánná a főispán. Ettől kezdve a megyei önkormányzat befolyása az alispánválasztáson biztosítottnak látszott. Az ügyintézésben a XIV. század második felétől kezdve jutott az alispán nagyobb szerephez. A királyi parancsok most már majdnem mindig az alispán és a szolgabírák nevére érkeztek. Lassanként az alispán lett a megyei igazgatás és törvénykezés vezetője. Érdekes, hogy - a megyének a középkorban nem lévén pecsétje - a megyei hatóság nevében kiadott iratokat a hatóságot képviselő alispán és négy szolgabíró pecsétjével hitelesítették. A megye hatóságára hárult az országgyűlésen hozott törvények, a királyi parancsok, a különböző királyi adománylevelek kihirdetése. Közreműködött a különböző adók beszedésében. A jobbágysereg, a telekkatonaság*, valamint a személyesen felkelt nemesek a megye zászlaja alatt az alispán vezetésével vonultak hadba. Ellenséges betörés esetén is a megye szervezte meg saját védelmét. Az 1463. évi VIII. te. értelmében a megye seregének szükségleteiről a főispánnak, illetőleg az alispánnak kellett gondoskodnia. A nemesi önkormányzat szerve, a vármegye, a századok folyamán az államnak egyre több funkcióját veszi át, és válik maga is az erőszakszervezet részévé. Mindebből világos, hogy a megye hatóságának sokrétű és szerteágazó igazgatási teendői voltak. Épp az igazgatási feladatok megsokasodása, elsősorban a XIV. század közepétől az adókivetés rendszeres ellenőrzése tette szükségessé a szolgabírák illetékességének területi elhatárolását. Ennek során alakultak ki a járások. A járás (districtus) a megye területének az a része volt, amelyben a négy szolgabíró közül csupán az egyik intézhette a hatáskörébe tartozó igazgatási ügyeket. 5. A középkori törvénykezési szervezet A törvénykezésben az alispánnak és a négy szolgabírónak egyszerre kellett részt vennie. Mindenekelőtt kötelesek voltak megjelenni a nádor által a megyében (néha egyszerre több megyében) négy-ötévenként tartott bírósági közgyűlésen (iudicium generale, vagy palatinale), amely a közbűntettesek (gyilkosok, rablók, gyújtogatok, oklevél- és pénzhamisítók) felett ítélkezett. Esetenként hívtak egybe bírósági közgyűlést a hatalmaskodások (fegyveres birtokfoglalás, testi sértés stb.) kivizsgálására. Ilyenkor a megye bírái a szemtanúktól, a szomszédoktól, az egyhatárbeliektől vallomást (köztudományt) vettek fel. A tanúvallomásokról azután jelentést tettek a nádornak, aki saját ítélőszékén mondott ítéletet. A XIV. században találkozunk először * A XIV. század vége óta a földesurak bizonyos számú jobbágytelek után bizonyos számú fegyverest voltak kötelesek kiállítani. Az így kiállított sereg volt a telekkatonaság.