Komjáthy Miklós: Levéltári ismeretek kézikönyve (Budapest, 1980)

Negyedik rész - XV. A levéltári segédletek

(ETO), amelyet a Nemzetközi Dokumentációs Szövetség gondoz, országonként létesített nemzeti bizottságok segítségével. Nyomtatásban megjelent teljes kiadásai német, angol, francia nyelvűek, magyarul csak rövidítve jelent meg, de ajánlott szabvány értékű (MSZ 4000). A rendszer három főrészből áll: a főtáblázatokból, a segédtáblázatokból és a betűrendes mutatóból. A főtáblázat tartalmazza a részletesen kidolgozott osztályokat stb., a következő főosztályokon belül: 0 általános művek, 1 bölcselet, 2 vallás, 3 társadalomtudományok, 4 nyelvészet volt (megszüntették, még nincs betöltve), 5 természettudományok, 6 alkalmazott tudományok, 7 művészet, sport, 8 nyelv, irodalom, 9 földrajz, történelem. A főtáblázat számait egyes írásjelekkel összekapcsolhatjuk. A segédtáblázat az ún. közös alosztásokat tartalmazza: a főtáblázat számaihoz kapcsolt írásjelekkel létesített, további megkülönböztetéseket kifejező alosztásokat. A betűrendes mutató a főtáblázatnak valamennyi, a segédtáblázatnak (közös alosztásoknak) fontosabb tárgyszavait tartalmazza, mechanikus betűrendben utalva a jelzetre. A tizedes rendszer szabad és önkényes formáját napjainkban a szakirodalom is alkalmazza, így rendszerezve és jelzetelve a mű vagy tanulmány tematikáját. Katalógusfajták. Nagy könyvtárakban külön szolgálati és külön olvasói katalógus van, mint ahogy típusonként is külön könyv, periodika stb., katalógus. Kis könyvtáraknál, mint a levéltáriaknál is, mindez csak egy katalógus. A katalógus a besorolás rendje szerint lehet: betűrendes, szak, tárgyszó, szótár, földrajzi, helyrendi, időrendi, külön és több dimenziós. A betűrendes vagy az ún. szerzői" katalógus az alapkatalógus, ezt egyetlen könyvtár sem nélkülözheti. Ebben a címleírás szabályai szerinti rendszerek (szerző, cím, stb.) betűrendjében, a betűrendbe sorolás szabálya (MSZ 3401) szerint sorolódnak be az egyes művek katalóguskartonjai: a főlapok az esetleges melléklapokkal, utalókkal és a tagolást segítő osztólapokkal. E katalógusnak a könyvtár teljes állományát napra készen kell tartalmaznia. A szakkatalógus a választott osztályozási rendszer szerint csoportosítja a könyvtár állományában meglevő művek katalógusait. Szükséges hozzá a szakcsoportok betűrendes mutatója. Inkább csak nagy könyvtárakban található, mint ahogy a következő fajták is. A tárgyszókatalógus a mű tárgyát kifejező, önkényesen választott fogalmi megnevezések betűrendjébe sorolja az állomány katalóguslapjait. Hasonlít a lexikonra. Egyik formája a címszókatalógus, amely a tárgyszó helyett a cím egyes vonatkozó szavait vetíti ki. - A szótárkatalógus a. betűrendes és a tárgyszókatalógus egyesítése. - A földrajzi katalógus a művek földrajzi vonatkozásairól tájékoztat a földrajzi nevek betűrendjében. - A helyrajzi katalógus a művek megjelenési helye, az időrendi pedig a megjelenési évük szerint szolgáltat adatokat. - Az eddig felsorolt fajták mindegyike külön-külön készült, s a fajták szerint külön tárolt ún. egy dimenziós katalógus: a katalóguslap egymás után következik, tehát