Komjáthy Miklós: Levéltári ismeretek kézikönyve (Budapest, 1980)

Első rész - I. Levéltárak

A levéltárak nemzetközi együttműködésének ma már nemcsak az egymást kölcsönösen érdeklő történeti értékű iratok feltárása az alapja és célja. Egyre nagyobb súllyal jelentkeznek az anyag különböző szempontú feltárásán túl azok a sajátos levéltári feladatok (levéltár-igazgatás, anyagmegóvás, konzerválás, filmezés stb. . .), amelyeket igazán jól csak állandó és szoros együttműködésben, a tapasztalatok szervezett kicserélésével lehet ellátni. A Kulturális Minisztérium Levéltári Osztálya, ill. ennek, valamint a Nemzetközi Kapcsolatok Főosztályának engedélyével magyar levéltárak, elsősorban az Országos Levéltár, állandó érintkezésben vannak a szocialista levéltárakkal és jelentős számú kapitalista államéval is. E kapcsolatok szervesen beletartoznak a Magyar Népköztársaságnak ezekkel az államokkal folytatott nemzetközi szerződéseken alapuló kulturális és tudományos együttműködésébe. 10. A Levéltárak Nemzetközi Tanácsa A levéltárak internacionális összefogásának ma már szinte az egész világot átfogó szerve van, a Levéltárak Nemzetközi Tanácsa (Conseil International des Archives). A Conseil International des Archives-ot 794#-ban hívták életre azzal a céllal, hogy kapcsolatot teremtsen az egyes országok levéltárai között, támogassa a levéltári anyag védelmét célzó intézkedéseket, tegyen meg mindent a levéltárak technikai fejlesztése, a levéltárak igazgatásának tökéletesítése, az információcsere frissesége érdekében, továbbá igyekezzék koordinálni a levéltárak munkáját, működjék együtt különböző dokumentációs intézményekkel. A Tanács (Conseil) élén más-más országbeli elnök és két alelnök áll. Van irodája (1. alább) és több bizottsága (mint pénzügyi, szervezési, mikrofilm-, informatika-, pecséttani, kiadvány- stb.. .). A Tanács alapszabálya lehetővé teszi területi, regionális szervezetek kiépítését is (ilyen a dél-ázsiai, a kelet- és közép-afrikai, az arab stb.). Legfőbb szerve a közgyűlés. Két közgyűlés közti időben a végrehajtóbizottság, illetőleg ennek vezetősége (Bureau) jár el a felmerülő ügyekben. Négyévenként kongresszust hívnak össze a levéltárak egyetemét érdeklő kérdéseknek, a levéltárügy legújabb fejleményeinek megtárgyalására, valamint a Tanács tisztségviselőinek meg-, illetőleg újraválasztására. A kongresszusok helyét és időpontját az előző kongreszszus állapítja meg. A végrehajtóbizottság számol be a nemzetközi szervezet két ülésszak közötti tevékenységéről. A különböző kérdésekben szótöbbséggel elfogadott ajánlások nem kötelezőek a kongresszus tagjaira. Az ülések jegyzőkönyveit az UNESCO és a levéltári kongresszus védnöksége alatt megjelenő nemzetközi folyóirat, az Archívum" közli, amely szakcikkek megjelentetése mellett rendszeresen hoz beszámolót a tagországok levéltárügyének problémáiról. 1954-ben Ch. Braibant-nak, a párizsi Archives Nationales főigazgatójának javaslatára á Tanács hívta létre a Table Ronde des Archives-ot (a levéltárak kerekasztalkonferenciáját), amely évente ülésezik (azoknak az esztendőknek kivételével, amelyekben kongresszust tartanak). A levéltárügy időszerű problémáit megbeszélő kerekasztal-konferenciákon a tagállamok egy-két képviselővel vesznek részt.