Komjáthy Miklós: Levéltári ismeretek kézikönyve (Budapest, 1980)

Negyedik rész - XV. A levéltári segédletek

A kölcsönadó levéltár a kérés teljesítését megtagadhatja, erről azonban írásban, az indok közlésével, értesítenie kell a kölcsönvevőt. Nem kölcsönözhető pl. kutatási korlátozás alá eső levéltári anyag, kivéve, ha a kutató külön engedélyt kapott annak használatára. Nem kölcsönözhető továbbá testületi szervek ülésjegyzőkönyveinek egyetlen példánya, állami és felekezeti anyakönyvek első és másodpéldánya, eredeti Mohács előtti oklevél és más hasonló, különösen értékes anyag. Egy alkalommal nem kölcsönözhető ki több 2 raktári egységnél. A kutatási célra kölcsönzött anyagot a kölcsönadó levéltárnak saját tulaj donbélyegzőjével darabonként le kell bélyegeznie és jegyzékbe foglalnia. A jegyzéknek olyan részletességgel kell tartalmaznia a kölcsönadó levéltár nevét, a kölcsönzési ügyirat számát, a kölcsönvevő intézmény, valamint az anyagot használni kívánó kutató nevét, és a kölcsönzött anyag címét és jelzetét, hogy pontos azonosítása és mennyiségének ellenőrzése lehetséges legyen. A jegyzéket legalább két példányban kell elkészíteni, ezek közül egyet a kölcsönvevő az átvételt igazoló záradékkal ellátva visszaküld a kölcsönadónak, a másik a kölcsönvevőnél marad. Kiállítási célból levéltári anyagot csak más (általános vagy szak-) levéltárnak vagy a kulturális miniszter által e célra külön kijelölt könyvtárnak, múzeumnak kölcsönözhet és csak az általuk rendezett kiállításra. Működési célú kölcsönzésről akkor beszélünk, ha a levéltár az őrizetében levő anyagot reprodukciók készítése, konzerválás-restaurálás, köttetés végett vagy a kölcsönzést kérő levéltár vagy intézmény munkatervének keretében végzendő tudományos tevékenység lehetővé tétele érdekében adja ki. A kölcsönzött anyagról ilyen esetben is darabjegyzéket kell készíteni. Levéltári anyagot külföldre csak a levéltárfenntartó hozzájárulásával és a kulturális miniszter engedélyével szabad kölcsönözni. A kölcsönadó levéltárnak bármilyen célú iratkölcsönzését „iratkölcsönzési naplódban kell nyilvántartania. XVIII. A levéltárak közművelődési munkája A magyar levéltárak közművelődési tevékenysége a felszabadulás után bontakozott ki. A felszabadulás előtt - történetírói tevékenységüket nem számítva - ismeretterjesztő munkát nem végeztek. A köztudatban - még a felszabadulást követő első évtizedben is - sokáig az a nézet uralkotott, hogy a levéltárak elzárkózó, befelé forduló intézmények. E negatív közvéleményt az utóbbi húsz esztendőben a levéltárak újszerű munkája kedvezően módosította. Mind a levéltárak irányítói, mind a levéltárak dolgozói felismerték, hogy a közművelődés szolgálata nem ellentétes a levéltári intézmények rendeltetésével, jogszabályokban meghatározott főfeladataival, épp