Komjáthy Miklós: Levéltári ismeretek kézikönyve (Budapest, 1980)

Negyedik rész - XV. A levéltári segédletek

ezért megnyitották a levéltárak kapuit. Ma már eléggé általános levéltárainkban az a szemlélet, hogy az iratanyag nem csupán a tudósok kincse, nemcsak a történetírás kizárólagos forrásanyaga, hanem megfelelően válogatva, feldolgozva és a tömegekhez (dolgozókhoz, iskolákhoz) eljuttatva eredményesen hasznosítható az ismeretterjesztésben, a hazafias és internacionalista nevelésben, a szocialista tudatformálásban. A Magyar Országos Levéltár 1950-ben kezdte meg az ellenforradalmi rendszert leleplező iratok publikálását. Ezt követően - központi útmutatás alapján - a területi levéltárak is hozzáfogtak a közigazgatási területükön élő lakosság (elsősorban a munkásság és a parasztság) felszabadulás előtti kizsákmányolt helyzetét bizonyító, a helyi munkás- és parasztmozgalmakat, avagy a Magyar Tanácsköztársaság hősi küzdelmeit felidéző iratok nyilvánosságra hozatalához. A területi levéltárak tanácsi felügyelet alá helyezése óta - a fenntartó igényei szerint - e levéltárak nemcsak tudományos szakpublikációkkal, helytörténeti kiadványokkal, hanem egyéb módon is gyümölcsözően vesznek részt a helyi közművelődésben, a tudományos ismeretterjesztésben. A levéltárak közművelődési munkájának legfőbb sajátossága, hogy közvetett módon, azaz rendeltetésszerű főfeladataik ellátásával összhangban, az őrizetükre bízott levéltári iratok sokoldalú felhasználásával vesznek részt a közművelődésben. Közművelődési munkájuk szoros összefüggésben van a történelemmel, a történelem írásos emlékeivel. E munkára jellemző, hogy általában a segítés, a közreműködés játszsza a főszerepet. A közreműködés a felmerülő országos és helyi társadalmi igényekhez kapcsolódik, de mértéke a levéltár sajátosságaihoz, adottságaihoz (anyagi, technikai, személyi stb.) igazodik. A levéltár közművelő munkájának, illetve a levéltári anyag közművelődési felhasználásának alapja a levéltár anyagának rendezettsége, tudományos igényű segédletekkel és modern technikai eszközökkel (pl. foto-, xerox berendezés) való ellátottsága. Minél rendezettebb az iratanyag, annál jobban használható a közművelődésben is. j A levéltárak ma már kialakult közművelődési segítő munkájának formái és eszközei igen sokfélék és levéltáranként is eltérők. Részben a felmerülő helyi igényektől, részben a levéltár lehetőségeitől függ, hogy egyik vagy másik levéltár milyen módon, milyen formában, milyen mértékig és milyen eszközökkel vesz részt közvetlenül is a közművelődésben. 1. Helytörténetírás A tanácsi levéltárak a helyi közművelődést közvetlen módon a helytörténetírás intézményes művelésével segítik a legeredményesebben. E téren a levéltárak többsége komoly, nem egy esetben várakozást felülmúló eredményeket ért el. Jelentős értékűek a megyei helytörténeti olvasókönyvek, amelyek a megye történe-