Komjáthy Miklós: Levéltári ismeretek kézikönyve (Budapest, 1980)
Negyedik rész - XV. A levéltári segédletek
iratlapot, mind a japán rostpapírlapokat egybeolvasztja és az öt réteg „homogenizálódik". A papír kiegészítése az eredetihez hasonló papíranyag öntésével (rendszerint kézi úton) vagy két ütemben való lambinálással történik. 4. Reprográfia 4 A levéltári és könyvtári iratlapok gépi úton történő, formahű reprodukálásának elméletét és gyakorlatát reprográfiának nevezik. A levéltári reprográfiának két nagy területe van: egyik a mikrofilmezés, vagyis az iratokról fotografálás útján kicsinyített reprodukciók készítése, amelyeket olvasó vagy vetítőgép felhasználásával fel kell nagyítani ahhoz, hogy olvashatók legyenek, a másik az ún. közvetlen (direkt) másolók alkalmazása, amelyek segítségével filmnegatív közbeiktatása nélkül, közvetlen gépi pozitív másolatok készülnek. , A levéltári anyag mikrofilmezése többféle célból történik. A biztonsági mikrofilm célja, hogy az eredeti levéltári anyag pusztulása esetén átmentse annak adatait az utókor számára. Kívánatos, hogy a biztonsági film más városban levő raktárban legyen, mint ahol az eredeti iratokat őrzik. Az anyagkímélő mikrofilm azért készül, hogy megóvja a filmrevett iratanyagot a használattal járó rongálódástól és veszélyektől. A levéltárak arra törekszenek, hogy leggyakrabban használt állagaikat vagy legalább azok segédleteit filmen bocsássák a kutatók rendelkezésére. Az állománygyarapító mikrofilm segítségével a levéltár olyan anyagot is a kutatók rendelkezésére tud bocsátani, amelynek eredetijét más levéltár őrzi, amely azonban a levéltár illetékességi területére, annak történetére vonatkozik. Hasznos ez, különösen olyan esetben, amikor az országhatárok vagy a megye határainak megváltozása folytán egy fond több ország vagy megye számára válik őt érintő történeti forrássá. A helymegtakarító mikrofilmre azért van szükség, hogy elkészülte után az eredeti iratanyagot megsemmisítsék és így raktári férőhelyet szabadítsanak fel. Kis értékű, ugyanakkor nagy terjedelmű iratanyag ilyen redukciója történhet a fondképzőnél, de történhet a levéltárban is. A rendelésre készülő mikrofilm nem a levéltár számára, hanem külső megrendelőknek készül a levéltár őrizetében levő iratanyagról. Végül a mikrofilmpublikáció abból a célból készül, hogy a levéltár anyagát szélesebb körben hozzáférhetővé tegye, anélkül, hogy fokozná a levéltári kutatótermek zsúfoltságát. Mikrofilmpublikációról akkor beszélünk, ha a levéltár az anyagáról készült negatív mikrofilmet megtartja, és pozitív filmmásolatokat készít róla a megrendelők számára. A mikrofilmpublikációknak van egy általános és egy speciális fajtája. Az általános mikrofilmpublikáció a levéltár egy-egy fondjának, állagának vagy sorozatának teljes egészéről készül. A speciális mikrofilmpublikáció egy meghatározott témára vonatkozó iratok reprodukcióit adja, esetleg a levéltár által az iratokhoz készített magyarázó jegyzetekkel együtt (ilyenek készülhetnek pl. egyes centenáriumok alkalmával). Ez utóbbiak alkalmasak lehetnek rá, hogy segítséget nyújtsanak iskoláknak, művelődési otthonoknak házi kiállítások rendezéséhez.
