Komjáthy Miklós: Levéltári ismeretek kézikönyve (Budapest, 1980)
Negyedik rész - XV. A levéltári segédletek
A szintetikus módszer azt jelenti, hogy a raktári jegyzék az egyes raktári, illetőleg levéltári egységek adatait összefoglalóan, részletezés nélkül adja meg (pl. a tételeknek csupán címeit közli, de nem elemzi azok tartalmát). A raktári jegyzéknek a tulajdonképpeni jegyzékszerű felsorolás élén tartalmaznia kell mindazokat az adatokat, amelyeket a fondjegyzék, továbbá az alapleltár a kérdéses fondra vagy állagra vonatkozóan tartalmaz. Amennyiben a fondról illetőleg állagról alapleltár nem készült, az ott megkívánt adatokat az áttekintő raktári jegyzék készítésekor kell megállapítani és rögzíteni. A raktári jegyzék adatai tehát kétfélék : nagyobb egységekre vonatkozók (általános adatok) és a legkisebb raktári, illetőleg általános tárgyú levéltári egységekre vonatkozók (speciális adatok). A raktári jegyzék általános adatai: a fond (állag) törzsszáma, címe, évköre, terjedelme, általános ismertetése, nagyobb levéltári egységekre tagolódása (sorozatai stb.), raktári helye. Az általános adatok egy része (a törzsszám, cím, évkor, terjedelem, raktári hely) kivetítve, a raktári jegyzék „fejét" alkotja, az általános ismertetés a fej és a jegyzék közötti bevezető szövegbe kerül, a nagyobb levéltári egységek (sorozatok) címei pedig a jegyzék megfelelő részei elé, a jegyzéket tagoló rész-címekként. A bevezető szövegben szólni kell a fond (állag) anyagának keletkezéséről (a fondképzőről, a fond vagy állag kialakításáról), a fond (állag) tárgyáról, rendszeréről, kutatásának módjáról, rendezettségéről, selejtezettségéről, esetleges jelentősebb hiányairól, az anyag levéltárba kerülésének módjáról - egyszóval mindarról, amiről korábban az alapleltárak szóltak. Különös jelentősége van a bevezetésnek tárgyilag nem tagolódó fondok esetében. Ilyeneknél, annak érdekében, hogy a raktári jegyzékek megközelítőleg egységes dokumentációs szintet érjenek el, vagyis az iratanyag tárgyát lehetőleg egyforma pontossággal határozzák meg, az iratanyagban meglévő, de a szerkezetben nem tükröződő tárgyköröket a bevezető szövegben kell megnevezni. A raktári jegyzék speciális adatai: a raktári egység száma (rakszám), tárolási módja, a tárgyi egység címe, kora; a raktári egységbe foglalt iratok levéltári jelzetei. A raktári szám vagy rakszám a raktári egységnek a fondon, illetőleg állagon belüli sorszáma. A raktári egységnek a fondon, illetőleg állagon belüli levéltári rendszerbeli helyét jelzi. A raktári számot mindig arab számjeggyel jelöljük. A raktári egység tárolási módja lehet: doboz, csomó, téka, dosszié, tekercs, fémvagy fátok, füzetek, kötet stb. A legkisebb általános tárgyú levéltári egység címe az áttekintő raktári jegyzék egyik legfontosabb adata. Tárgyi szempontból nem tagolódó (évrendezett, alapszám- vagy iktatószámrendszerben kezelt) fondok, állagok vagy sorozatok esetében a legkisebb általános tárgyú levéltári egység maga a fond, állag vagy sorozat. Ezek címeit az egyszerű raktári jegyzék is közli, az ilyen anyag áttekintő raktári jegyzéke (a bevezető szövegtől eltekintve) nem tartalmaz többet az egyszerű raktári jegyzéknél. Ha pl. valamely állag címe „Általános iratok", és ebben az iratok évek, éveken belül alapszámok, alapszámokon belül iktatószámok szerint vannak rendezve, a
