Komjáthy Miklós: Levéltári ismeretek kézikönyve (Budapest, 1980)

Negyedik rész - XIII. A levéltári anyag rendszerezése, a rendezés

Alapszintű rendezésre kerül sor olyan esetben is, amikor már korábban rendezett, vegyes proveniencíájú, megfelelő kutatási segédlettel el nem látott, gyűjteményes fondot a kutatás megkönnyítése érdekében szerves fondokká rendezünk át. Az ilyen átrendezésnek az alapszintű rendezés, a szerves fondok kibontása rendszerint csak első fázisa, amit további, a fondokon belüli levéltári egységek kialakítása szokott követni. Ilyen átrendezésekre a proveniencia elv elfogadása óta sok esetben került sor, és a jövőben is sor fog kerülni. Az 1950-es, 1960-as években, amikor levéltáraink egész fondrendszere kialakult, a proveniencia elvének alkalmazása terén bizonyos túlzások is előadódtak. Levéltárainkban törpe fondok százait hozták létre, ami a kutatást, az eligazodást nem minden esetben segíti elő. Az alapszintű rendezésnél a proveniencia elvét ma már bizonyos korlátozásokkal érvényesítjük. Figyelembe vesszük a fondképzők hatáskörét, területi illetékességét, az iratanyag mennyiségét is. Praktikus okokból bizonyos esetekben a pertinenciát fontosabbnak tartjuk a proveniencia mindenáron való érvényesítésénél. így pl. valamely pertestet a proveniencia elvének szigorú alkalmazásával annak a bíróságnak a fondjában kellene őrizni, amely előtt a per elkezdődött. Az úrbéri birtokrendezési perek esetében ez azt jelentené, hogy egy megyei levéltárban az egyes községek birtokrendezési pereit különböző fondokba kellene beosztani, aszerint, hogy a per mikor, melyik bíróság előtt indult. Sőt ilyen alapon ugyanannak a községnek két birtokrendezési pere is két fondba kerülne, hiszen az 1836 és 1872 közötti időszakban az e perek tárgyalására illetékes törvényszékeket többször átszervezték. Ehelyett gyakorlati szempontból ezeket a pertesteket egységesen az 1856-ban felállított úrbéri törvényszékek fondjában helyezzük el, amely törvényszékek előtt a legtöbb ilyen pert indították, illetőleg újra felvették. A kapitalista kori vállalatok voltak a legváltozékonyabb fondképzők, éppen ezért anyaguk alapszintű rendezése különösen sok problémát okoz. Ezek a vállalatok szüntelenül fejlődtek vagy visszaestek, megszűntek, beolvadtak más vállalatba vagy más vállalatokat olvasztottak magukba. Valamely vállalat iratanyaga legtöbbször magában foglalja az elődvállalatok iratanyagát is. Ilyen esetekben meg kell állapítania a rendezpnek: meddig tart a megszűnt vagy fuzionált vállalatok fondja, és hol kezdődik új fond. Két vagy több vállalat fúziója nyomán új fondképző jön létre. A rendezés során gyakran kell dönteni afelől, hogy egy adott gazdasági szervet önálló fondképzőnek, iratanyagát fondnak tekintsük-e. Külön fondnak kell tekinteni minden vállalat iratanyagát, amely vállalat a cégbíróságnál ilyenként volt bejegyezve, függetlenül attól, hogy a bejegyzett cég vállalati csúcsszerv, önálló vállalat vagy leányvállalat-e, még akkor is, ha esetleg nem rendelkezik saját, önálló ügyvitellel. A vállalatok területi végrehajtó szervét, üzemeit akkor tekintjük fondképzőknek, ha saját szervezettel és ügyvitellel rendelkeztek. Ugyancsak fondképzők a vállalatok melletti autonóm szervek (pl. tisztviselői nyugdíjintézet, segélyező egylet, sportegyesület, fogyasztási szövetkezet, munkástanács, üzemi bizottság), mert ezek nem tartoztak a vállalat vezetési és adminisztratív apparátusának kötelékébe, sőt bizonyos