Komjáthy Miklós: Levéltári ismeretek kézikönyve (Budapest, 1980)

Első rész - I. Levéltárak

gyorsan szaporodtak az iratok. Ezek tervszerű és rendezett őrzése, mondhatni: levéltárként kezelése a XVIII. század óta vált általánossá. A feudalizmus hosszú korszakában alakultak ki az 1945 után népi tulajdonba vett s az Országos Levéltárban elhelyezett legnagyobb családi levéltárak. i) Levéltáraink a második világháborúban A második világháború során a legtöbb megyei és városi levéltár súlyos károkat szenvedett. Sok bombatalálat érte az Országos Levéltárat is. Viszonylag a levéltár épülete szenvedett többet és nem az ott elhelyezett iratanyag. Alig felbecsülhető azonban az a pusztulás, amelyet a háború az államapparátusnak a törvényhatóságokon kívül eső szervei (rendőrség, bíróságok, kamarák stb.) és a magánosok kezében levő irat- és levéltárakban okozott. 6. Feudalizmus-, kapitalizmus-, szocializmus kori levéltár Döntő fordulatot, mint népünk és államunk életének más területein, a levéltárügyben is 1945 hozott. A régi országos levéltár a feudális rendi ország jogait volt hivatva biztosítani, az új Országos Levéltár pedig 1945-ig elsősorban a polgári történetírás igényeit elégítette ki, 1945, főleg azonban a fordulat éve (1948) után a szocializmus építésének levéltári eszközökkel történő segítése lett a rendeltetése. A feudális levéltár feladata tehát elsősorban a levéltártulajdonos, ill. az uralkodó osztály előjogainak biztosítása volt. A francia forradalommal bekövetkezett átalakulással a levéltári iratok elveszítették jogbiztosító jellegüket, túlnyomó részük azonban, mint elmúlt századok életének jelentős emléke, a történelmi kutatások szempontjából megőrzésre érdemes értékkel bírt továbbra is. A levéltárak a polgári korban a tudományos, elsősorban a történelmi kutatásokat szolgáló intézmények voltak. A szocialista levéltár is tudományos intézmény: feladatait ui. tudományos módszerekkel oldja meg. Feladata pedig, hogy gondosan őrzött anyagának feltárásával a szocialista társadalom és állam igényeit elégítse ki. Funkciójában nem választható el egymástól az államigazgatás szolgálata és a tudományos kutatás. Az államigazgatás igényeit csak tudományos megalapozottságú munkával lehet kielégíteni, ugyanakkor csak az állam és társadalom szolgálatával összhangban álló levéltári kutatásoknak van jogosultságuk.