Komjáthy Miklós: Levéltári ismeretek kézikönyve (Budapest, 1980)
Első rész - I. Levéltárak
7. A szocialista levéltári rendszer kialakulása A levéltárak a második világháború után néhány évig az előző korszakban kialakult módon és keretek között működtek. A városi és megyei levéltáraknak csak elenyészően kis része foglalkozhatott aktív iratvédelemmel, nagyobb részüket felettes szervük, a törvényhatóság igazgatási (anyakönyvi felügyelet, árvaügyek stb...) feladatokra vette igénybe. A különösen nagy károkat szenvedett levéltárakat (Vas és Tolna megye) pedig a saját széthányt, megcsonkult vagy veszélyeztetett iratainak mentése és rendezése foglalta le. Az Országos Levéltár élete is a súlyosan sérült épület helyreállításával és szétzilált, megrongált anyagának rendbe szedésével telt el az első esztendőkben. Közben megérett a helyzet a levéltárügy országos rendezésére. Az 1947. évi XXI. törvénycikkel azután a megyei és városi, valamint a közérdekűvé nyilvánított magánlevéltárak szakfelügyeletének ellátására megszervezték a már korábban tervezett országos főfelügyelői állást. A levéltárak országos főfelügyelője hozzá is fogott a gondjaira bízott levéltárak ellenőrzéséhez, valamint a magyar levéltárügy megreformálásához. Az 1950. évi 29. sz. törvényerejű rendelet az új társadalmi, gazdasági alapokon szervezte meg a magyar levéltárügyet. A törvényerejű rendelet leglényegesebb intézkedése a levéltárügy központosítása volt. A megyei és a városi levéltárak közlevéltárakként állami kezelésbe kerültek. Az Országos Levéltárral együtt egységes levéltári hálózatot alkottak. A közlevéltárak felügyeletére és működésének irányítására létrehozták az akkor még Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium alá rendelt Levéltárak Országos Központját. Az 1955. évi 32. számú törvényerejű rendelet a Központot közvetlenül a Minisztertanács felügyelete alá helyezte. A Levéltárak Országos Központja (LOK) külföldi levéltári szervezetekkel szemben kizárólagosan képviselte a magyar levéltárak egyetemét. A Központ 1957 áprilisában visszakerült a Művelődésügyi, illetve az abból 1974-ben kivált Kulturális Minisztérium szervezeti keretébe, és mint annak Levéltári Osztálya, illetőleg Levéltári Igazgatósága, 1977 óta pedig a Képzőművészeti és Közgyűjteményi Főosztály Levéltári Osztályaként fejti ki működését. 1957-ben Levéltári Tanács létesült a Központ munkájának támogatására, valamint a levéltárak tevékenységének a tudomány és a népgazdaság egyéb ágaival való összehangolására. A Tanács csak néhány évig működött. A művelődésügyi miniszter 134/1969. MM számú utasításával új Levéltári Tanácsot létesített a levéltári munka szakmai és tudományos irányítására, valamint a különféle szervek által fenntartott levéltárak egységes fejlődésének biztosítására. Elnökét, titkárát és tagjait a művelődésügyi, ma már a kulturális miniszter nevezi ki és menti fel. Megbízatásuk 3 évre szól. A levéltári szervezet kialakításakor a Levéjtárak Országos Központja vidéken az egy városban lévő megyei és városi törvényhatósági levéltárakat egy állami levéltárrá (közlevéltárrá) vonta össze. Ez az összevonás a legtöbb esetben csupán szervezeti
