Komjáthy Miklós: Levéltári ismeretek kézikönyve (Budapest, 1980)

Első rész - I. Levéltárak

zölt jegyzéket. Az egyidejűleg kilátásba helyezett levéltárrendezési és selejtezési szabályzat azonban sohasem jelent meg. 1913-ban az Országos Levéltár, 1935-ben pedig Sopron megye törvényhatósága javasolta a megyei és városi levéltárak helyzetének átfogó rendezését. Időközben annyi történt, hogy az 1929. évi XI. törvénycikk a megyei és városi levéltárakat történelmi jelentőségű anyagukra való tekintettel a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium alá rendelte. Ám a minisztérium szakhivatala, az Országos Levéltár csak 1939-ben tett javaslatot felettes hatóságának a helyzet felmérésére. Ezt a munkát az Országos Levéltárban 1940/41-ben el is végezték. Javaslataik megvalósítására azonban a háború miatt már nem kerülhetett sor. g) Az egyházi levéltárak Az ország, valamint a nem országos jellegű hatóságok (megyék, városok) levéltárához hasonlóan az egyházi méltóságok és hatóságok és magánosok (elsősorban nagybirtokosok) levéltárai is jogbiztosító céllal jöttek létre. Közülük a legnevezetesebbek (mint szervezetten, ügyrendszerűen kialakult levéltárak) az ún. hiteleshelyek levéltárai voltak. Hiteleshelyeknek (loca credibilia) nevezték nálunk azokat az egyházi testületeket (káptalanokat és konventeket), amelyek a XIII. század első fele óta a felek kérésére vagy hatósági megbízás alapján állítottak ki közhitelű okleveleket. (Közhitelűnek nevezték azokat az okleveleket, amelyeket ún. authentikus pecséttel, vagyis minden ügyben, nemcsak a pecséttulajdonos ügyében, tekintéllyel, hitellel bíró pecséttel erősítettek meg.) Oklevélkiadói tevékenységükből származó iratok, a hozzájuk befutó parancslevelek és ezek elintézésének fogalmazványai, valamint a magánosok által megőrzésre letett iratok nagy tömege valamiféle levéltári rend kialakítását tette szükségessé. A hiteleshelyi levéltárakat a rendek, az ott őrzött iratok sokfélesége miatt, méltán tartották saját levéltáruknak, ahol jogaikra mindig találtak biztosítékot. A káptalanoknak és konventeknek hiteleshelyi levéltáruktól elkülönülő magánlevéltáruk is volt, éppen úgy, mint más egyházi testületeknek, illetve - hogy a legjelentősebbeket említsük - a magas egyházi méltóságoknak, az esztergomi, a kalocsai, majd az egri érseknek, a megyés püspököknek stb. A katolikus egyházi levéltárak mellett - az ország közéletében az ellenreformáció diadalmaskodása után lényegesen kisebb szerepüknél fogva - terjedelemre és jelentőségre nézve lényegesen kisebbek voltak az evangélikus és református egyház levéltárai. h) A családi levéltárák Az ingó-, és ingatlan birtokhoz való jog biztosítása elsősorban a birtokos családok érdeke volt. A családi levéltárak kialakulásának kiindulópontja is az első kiváltságlevelek, illetve birtokadományozó oklevelek voltak. A nagyobb családoknál