Komjáthy Miklós: Levéltári ismeretek kézikönyve (Budapest, 1980)

Harmadik rész - VII. Irattani fogalmak

szerv vagy személy elküld. Mind a beadványnak, mind a kiadványnak ott van a rendeltetésszerű helye, ahová küldték, s nem ott, ahol keletkezett. Afogalmazaí (vagy fogalmazvány) olyan irat, amely azzal a céllal készült, hogy alapul szolgáljon egy másik irat (rendszerint egy kiadvány) készítéséhez. A fogalmazat belső ügyviteli Írat, rendeltetésszerűen oda tartozik, ahol keletkezik. Abban az esetben, ha valamely kiadványnak nem készül fogalmazata, gyakran a kiadvány másodpéldányát, vagy egy másodlatát őrzi meg az iratképző fogalmazat helyett. Az ilyen fogalmazatként megtartott tisztázat azonban rendszerint különbözik valamiben a kiadott tisztázattól, pl. aláírások helyett csak kézjegyek vannak rajta, nincs rajta pecsét stb. A tisztázat valamely iratnak végleges formája. Nevét onnan kapta, hogy rendszerint a kérdéses irat fogalmazatának a letisztázásával készül. Eredeti iratnak az irat időben első, keletkezési időpontjában létrejött példányát nevezzük. Valamely irat keletkezési időpontjában nemcsak egy, hanem több példányban is létrejöhet, több eredetije is lehet. Az ilyen, egy időpontban keletkezett eredeti iratokat, amelyek rendszerint tisztázatok, másodlatoknak vagy másodpéldányoknak nevezik. Mind a fogalmazatnak, mind a tisztázatnak van eredetije. Másolat az irat időben későbbi, a keletkezése időpontja után létrejött példánya. A másolatoknak többféle fajtáját különböztetjük meg. Ilyenek: az átírt irat, a hasonmás vagy fakszimile, a kivonatos másolat, az egyszerű másolat, a hiteles másolat, az egykorú másolat, a késői másolat. A másolat készülhet mind az eredetiről, mind annak valamilyen másolatáról. Az átírt irat olyan másolat, amely egy későbbi iratnak, az átíró iratnak a szövegébe van beágyazva. Az oklevelek átírása nálunk a hiteles másolat készítésének általánosan alkalmazott módja volt a régi időben. A másolt oklevél szövege (az átírt irat, transsumptum) ilyen esetben bele volt foglalva az átírás körülményeit igazoló oklevélbe. A hasonmás vagy fakszimile a lemásolt irattal mindenben megegyező másolat. Különböző eljárásokkal készülhet, és neve ennek megfelelően fénykép, vagy más, az alkalmazott eljárásra utaló név. A szöveghű másolat (a fakszimilével szemben) a másolt iratnak csak a szövegét adja vissza hűen, formáját nem. A betűhív másolat olyan szöveghű másolat, amely a másolt irat szövegét minden változtatás nélkül adja vissza. A teljes másolat a másolt irat egész szövegét kihagyás nélkül rögzíti. Ezzel szemben a kivonatos másolat a lemásolt iratnak csak egyes részeiről készült. Egyszerű másolat az, amelyet nem hitelesítettek. Hiteles másolat az, amelyet hitelesítettek. A hitelesítési záradékban az arra illetékes szerv azt bizonyítja, hogy a másolat milyen és hol található iratról készült, és hogy mennyiben egyezik meg a lemásolt irattal. Aszerint, hogy a másolat időben nem sokkal a lemásolt irat keletkezése után, vagy pedig egy későbbi korban készült, beszélünk egykorú vagy kései másolatról. Hiteles iratnak azt tekintjük, amelyet az írt vagy íratott, akinek a nevében szól. A hiteles irat is tartalmazhat valótlan, vagy téves adatot. Az irattani hitelesség nem azonos a történeti hitelességgel. A hamisítvány ezzel szemben olyan irat, amelyet nem az írt vagy íratott, akinek a nevében szól. Azt, hogy valamely irat hiteles vagy hamisítvány-e, a forráskritika hivatott eldönteni.