Komjáthy Miklós: Levéltári ismeretek kézikönyve (Budapest, 1980)

Első rész - I. Levéltárak

állami levéltáraira, főlevéltáraira, a kerületi levéltárakra. A Szovjetunió minden köztársaságában működik Központi Állami Levéltár. A párt és a Komszomol illetékességi területén saját levéltári hálózattal rendelkezik. 1930-ban Moszkvában felállították a Moszkvai Állami Történelmi és Levéltári Intézetet (MGIAI), amelynek levéltárosok képzése és a levéltártudományi kutatások irányítása is feladata. A dokumentumok tanulmányozásának és a levéltártudománynak, az archaeographiának, a levéltári technikának s az információs tevékenységnek elméleti és módszertani kérdéseivel 1966 óta külön intézet foglalkozik. Szovjet mintára az egyes szocialista országok is megteremtették a maguk egységes állami levéltári fondját s a levéltárügyet központosították. 5. A magyar levéltárak újabb kori története A magyar királyi levéltár, ill. az ország levéltárának sorsát Mohács után az határozta meg, hogy a magyar trónra a Bécsben székelő Habsburgok kerültek, akiknek házi, udvari és állami levéltára is ott alakult ki. A Habsburgok bécsi levéltárában annak következtében, hogy az ügyeket legfőbb szinten Bécsben intézték, nagyon sok, elsőrendűen fontos magyarországi vonatkozású, ill. tárgyú irat halmozódott fel. A bécsi levéltárat mégsem tekinthetjük az ország levéltárának. Ennek sorsa a nádori tisztséggel és az országgyűléssel fonódott egybe. a) Az ország levéltára A király és a nemzet viszonyában sajátos szerepet töltött be a nádor: egyik fő feladata a rendek egymás közötti -, továbbá a király és a rendek között felmerülő viszályok kiegyenlítése volt. A nádor minden bizonnyal már a korai századokban is őrzött olyan iratokat, amelyek országos ügyekről szóltak, pl. amelyek az ország jogokkal, kiváltságokkal rendelkező lakosainak jogait biztosították, valamint amelyek nemzetközi tárgyalásokkal kapcsolatban keletkeztek. Az országos ügyeket a magánügyeit is írásba rögzítő familiárisaival foglaltatta írásba, és azokat magánjogi irataival együtt őrizte. Halálával (vagy ha tisztségétől megvált) senki sem gondoskodott arról, hogy a hivatalnokoskodása alatt keletkezett iratokat utóda szabályszerűen átvegye. Erre csak 1613-ban s a következő esztendőkben került sor, amikor törvényben mondották ki a nádor őrizetében levő iratoknak (a nádori levéltárnak) utóda részére történő átadás kötelezettségét. Az iratok őrzésének magánjogi jellege azonban továbbra is megmaradt, mígnem 1723-ban törvényt hoztak, hogy az ország közállapotaira vonatkozó, vagyis az országgyűlési, államigazgatási és bírósági iratokat az ország közlevéltárában (universale afchívum regni) kell elhelyezni, mégpedig arra alkalmas épületben. A törvény előírásai csak három évtized múlva váltak valóra, amikor Batthyány Lajos nádor a vi-