Komjáthy Miklós: Levéltári ismeretek kézikönyve (Budapest, 1980)

Második rész - VI. Gazdaságirányítás és gazdasági szervek 1945 után

Az FM szervezete és működése kuszává és ellenőrizhetetlenné vált. Egy-egy termelőegység a jelentések százait küldte az FM-be, de akadozott az átfogó elvi irányítás, a termelők felelősségén, kezdeményező készségén alapuló jól szervezett munka. Az élelmezésügyi csúcsirányítás terén 1950-ben javult a helyzet. A közellátási ügyek irányítását a Belkereskedelmi Minisztériumtól, az élelmiszeripar irányítását a Könnyűipari Minisztériumtól az új Élelmezési Minisztérium keretében vonták össze. 1951-1952-ben azonban a korábbinál is erősebb széttagolás következett. A beszolgáltatás és felvásárlás elvi és operatív irányítása a Begyűjtési Minisztérium feladata lett, de több begyűjtési és felvásárlási ügykört kapott az élelmiszeripar irányítására ekkor létesített Élelmiszeripari Minisztérium is, sőt a Belkereskedelmi Minisztérium is részt vett a forgalmazás irányítása mellett az előbbi ügyek intézésében. Az irányítás felső szinten is újra áttekinthetetlenné vált. Párhuzamosan megindult az FM szétdarabolása is. 1952-ben az állami tulajdonban lévő erdőgazdaságokat, állami gazdaságokat irányító FM főigazgatóságok önálló minisztériummá alakultak (Állami Gazdaságok és Erdők Minisztériuma), majd az új minisztérium megszűnt, visszaolvadt az FM-be, de csak egyetlen évre. Az akkor uralkodó irányítási elképzelés nem boldogult több - még oly összetartozó - ágazat együttes vezetésével, teljesen tiszta profilú irányítási ágakat igényelt annak árán is, hogy a valóságban szorosan összetartozó ágazatokat bontott meg. 1954-ben az FM-ből ismét kivált egy új minisztérium (Állami Gazdaságok Minisztériuma) és egy országos hatáskörű szerv (Országos Erdészeti Főigazgatóság). Ennél már nem lehetett tovább menni: az állami gazdaságok külön minisztérium alá kerültek. A széttagolt és egyben túlcentralizált mezőgazdasági minisztériumok irányítása alatt álló közép- és alsófokú szakigazgatás helyzete igen problematikus volt 1949-1956 között. 1950-ben létrejöttek a tanácsok. A megyei mezőgazdasági igazgatóságok a megyei tanácsok mezőgazdasági osztályaivá alakultak át (irányításuk alatt működött a járási mezőgazdasági osztály és a községi mezőgazdasági előadó), s ezzel kettős alárendeltségbe kerültek. Szakigazgatási téren a mezőgazdasági minisztériumok, az általános közigazgatás terén viszont a tanácsi végrehajtóbizottságok irányítása alatt álltak. De a minisztériumok szinte minden ügyben maguknak tartották fenn a döntési jogot. A tervet felülről szabták ki a tanácsokra. Más probléma is volt: a mezőgazdasági minisztériumok községig lemenő szakigazgatási apparátust építettek ki (pl. a Begyűjtési Minisztérium nemcsak a Terményforgalmi Egyesülést és vállalatait, valamint a megyei begyűjtési hivatalokat vezette, hanem az utóbbi irányítása alatt álló községi előadókat, begyűjtési nyilvántartókat is), s ezt függetleníteni igyekeztek (sokszor sikerrel) a tanácsoktól. Állandósultak a hatásköri viták, közben pedig a tanácsok többnyire alulmaradtak a szakigazgatási szervek erőszakos bürokratizmusával szemben. A helyzeten csakis a minisztériumok túlközpontosított ügykörének decentralizálása, a tanácsok önállóságának és felelősségének fokozása segíthetett. 1953-1956 közt történtek is erre kezdeményezések. Jó rendeletek születtek-pl. a megyei, járási mezőgazdasági szakigazgatási szerveket 1954-ben a tanácsok mezőgazdasági osztályai alá rendelték -, de a gyakorlat-