Komjáthy Miklós: Levéltári ismeretek kézikönyve (Budapest, 1980)

Második rész - VI. Gazdaságirányítás és gazdasági szervek 1945 után

ban csak keservesen tört utat a decentralizáció, a központi apparátus csökkentése, az alsóbb szervek önállóságának fokozása. Az ellenforradalom leverése után jelentős és pozitív irányú változások történtek a mezőgazdasági szakigazgatásban. A paraszti termelőkedvet, érdekeltséget, a mezőgazdasági munka jövőjébe vetett hitet fojtogató beszolgáltatási (és a vele párhuzamosan erőszakosan diktált, kedvezőtlen feltételű szerződéses termelési) rendszer és vele együtt irányító hatósága, a Begyűjtési Minisztérium megszűnt. A terményfelvásárlás, központi készletgazdálkodás és a szabad terményforgalom az élelmiszeripari ágazatokkal egyetemben az Élelmezési Minisztérium irányítása alá került, tehát ismét egy kézben egyesült a terményforgalom és mezőgazdasági ipar vezetése. A mezőgazdasági termelés irányítása ugyancsak egy kézben, az FM irányítása alatt egyesült ; megszűnt tehát az Állami Gazdaságok Minisztériuma és az Országos Erdészeti Főigazgatóság is az FM szervezetébe tagolódott. Változtak a mezőgazdasági minisztériumok irányítási módszerei is. Csökkent a centralizáltan intézett ügyek száma, sok ügykör a közép-, illetve alsó fokú szakigazgatási szervek hatáskörébe került. A tanácsi mezőgazdasági osztályok már nem csupán adatszolgáltató, túlterhelt és önállótlan szervek voltak, hanem megkezdődött a tanácsoknál is a helyi kezdeményezéseknek hangot adó önállóbb munka. A tanácsok felügyeleti területén minden mezőgazdasági szakigazgatási szerv a tanácsok felügyelete alá került (pl. a növényvédő állomások, gépállomási központok, állattenyésztő állomások, a különböző szakfelügyelőségek, szakoktatási intézmények, az állami gazdaságok megyei központjai stb.). A fontos változások természetesen nem azonnal, hanem hosszú évek során törtek utat. 1957-1964/65 között inkább az irányítás módszerei változtak, a lényegi strukturális változások még csak igényként merültek fel. A változást inkább az jelentette, hogy az utasítások kevesebb részkérdést tartalmaztak, összef "'gottabbak lettek és számuk is jelentősen csökkent. Ugyanez történt a megyei tanácsok mezőgazdasági osztályai és a járási, illetve községi mezőgazdasági szervek kapcsolatában. A centralizált mezőgazdaság-irányítási modell tehát lényegében tovább funkcionált. A közép- és alsó fokú szakigazgatási szervek önállósága (a termelő üzemek, szövetkezetek, állami gazdaságok és vállalatok önállóságáról nem is beszélve), továbbra is sok kívánnivalót hagyott maga után A tanácsi szakigazgatási szerveket pedig továbbra is gátolta az eredményes munkában a kettős alárendeltség. A megyei tanács mezőgazdasági osztálya kaphatott utasítást a szakminisztériumtól és a tanácsi végrehajtó bizottságtól egyaránt. 1965-től, a termelőszövetkezeti mozgalom demokratizmusának kialakításától kezdődően a mezőgazdasági szakigazgatásban is előtérbe került az új gazdaságirányítási mechanizmus előkészítése. Az 1957 óta jelentkező új igények beértek, fokozatosan gyorsuló ütemben áthatották az irányítási szervezetet. 1968-ban pedig törvény alapján indult meg a mezőgazdaság-irányításban is az új mechanizmus. Teljessé vált a mezőgazdaság egyközpontú, integráns szemléletű csúcsirányítása. Egyesült az FM és az Élelmezési Minisztérium, létrejött a Mezőgazdaság- és Élelmeiül