Komjáthy Miklós: Levéltári ismeretek kézikönyve (Budapest, 1980)

Első rész - I. Levéltárak

nagyfejedelmi kancellária levéltárába, anyaguk nem kis része azonban megmaradt saját őrizetükben. A visszamaradt iratok alkották azután a későbbi hatósági levéltárak alapját. I. (Nagy) Péter a kormányzat súlypontját áthelyezte Pétervárra. Ott székelt a kormányzó Szenátus, az állam legfőbb igazságszolgáltatási, közigazgatási és katonai hatósága. A régi hivatalokat kollégiumokká szervezték, és a különböző igazgatási ágazatok szerint pontosan elhatárolták illetékességüket. A kollégiumok, amelyeket egy elnök és tanácsosai irányítottak, továbbra is Moszkvában székeltek, és átvették a régi hivatalok levéltárait. A megszűnt hivatalok, hatóságok iratanyagát történelmi szaklevéltárakban gyűjtötték össze, amelyek az illetékes szakminisztériumok felügyelete alá tartoztak. Vidéken minden kormányzóság és kerület hatóságainak, valamint az ottani igazságszolgáltatási szerveknek megvolt a maga levéltára. Ezek a levéltárak az illető hatóságok elődeitől átvettek valamennyi olyan iratot, amelyre a folyó ügyintézés során a levéltárat fenntartó szervnek szüksége volt. Az át nem vett iratanyag kisebb része történelmi szaklevéltárakba került, nagyobb része megsemmisült. g) A Szovjetunió levéltárai A Szovjetunió levéltári szervezetének alapjait Lenin 1918. június 1-i decretuma vetette meg a levéltárügy újjáalakításáról és központosításáról. A rendelet a levéltári anyag egészét, mint egységes állami levéltári fondot, népi tulajdonná nyilvánította. Többszöri változtatással végül is 1938-ban a Belügyminisztérium hatáskörébe került az állami levéltárügy legfőbb irányítása. A második világháború okozta károk helyreállítása után, 1956-ban új korszaka kezdődött a szovjet levéltárak történetének. A minisztertanács határozatot hozott az igazgatási szervek és minisztériumok levéltári anyagának megőrzése biztosításáról és jobb kihasználásáról. A szovjet levéltárak ettől kezdve több figyelmet fordíthattak a levéltári iratok történeti forrásként való értékesítésére s ennek alapján a társadalom szocialista tudatának formálására, a szocialista történetszemlélet kialakítására. Sőt hozzájárultak számtalan politikai, gazdasági, tudományos-technikai, kulturális-nevelési probléma megoldásához is. Forráskiadványok sora látott napvilágot. A továbbiakban egyfelől a Szovjetunió Kommunista Pártjának, másfelől minisztertanácsának rendeletei (1958, 1961) pontosan meghatározták az állami levéltári fond tartalmát és terjedelmét. A Minisztertanács mellett működő Levéltári Főigazgatóság központi főhatóságként irányítja a szovjet levéltárakat, így az Októberi Forradalom -, az államhatalom és államigazgatás legfőbb szervei -, a népgazdaság -, a szovjet hadsereg -, a szovjet flotta -, az irodalom és művészet -, a kino-foto dokumentumok -, a hangszalagok -, a tudományos-technikai dokumentáció levéltárát, a Központi Történelmi és Központi Hadtörténelmi Állami Levéltárat. A Levéltári Főigazgatóság ügyel fel az egyes köztársaságok, területek stb. levéltári igazgatóságain át azok