Komjáthy Miklós: Levéltári ismeretek kézikönyve (Budapest, 1980)

Második rész - V. A tőkés gazdasági élet szervei

3. A klasszikus kapitalizmusból a monopolkapitalizmusba vezető út A kiegyezés utáni kapitalista fellendülés, amelyre változatlanul jellemző az osztrák tőke nagyarányú beáramlása a magyarországi gazdasági életbe, új banktípust hozott létre. Ilyen volt pl. 1867 óta a Magyar Általános Hitelbank Rt. Ezt a pénzintézetet alapítói elsősorban az ipari vállalatok finanszírozására szánták. A későbbi években valóban egyre inkább ez lett a bank legfőbb feladata. Amellett az állami hitelműveletek lebonyolításában is oroszlánrészt vállalt, az állam bankárának számított. A gazdasági élet változásainak hatására ugyanezt a szerepet kapta a másik óriásbank, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank Rt. is. A kiegyezés után a szövetkezeti jelleggel működő, de kizárólag a nagybirtok hitelszükségletét biztositó és 1863-ban alapított Magyar Földhitelintézet mellett egyre több pénzintézet iktatta üzletágai közé a jelzáloghitel folyósítását. Maga a kormányzat pedig 1879-ben életre hívta a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézetét, hogy ezáltal segítsen a tönkremenő kis- és középparasztokon. Az új földhitelintézet e rétegeket volt hivatva hosszú lejáratú jelzálogkölcsönökkel (olyan kölcsönök, melyeket zálogtárgy, többnyire ingatlan, jelképes elzálogosítására adnak) ellátni, hogy így lehessenek úrrá gazdasági nehézségeiken. Működése azonban csak mérsékelt eredményeket hozhatott. A takarékpénztárak, bankok és földhitelintézetek fővárosi központjaik mellett a megyeszékhelyeken, továbbá más, nagyobb vidéki városokban gyakran alapítottak leány- vagy fiókintézeteket. Ezek az anyaintézet nevét viselték, de voltak helyi elnevezésűek is. A Debrecenben, működő „Alföldi Takarékpénztár", valamint a „Debreceni Első Takarékpénztár" pl. a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank Rt., illetőleg a Pesti Hazai Első Takarékpénztár leány-intézetei (affiliációi) voltak. Megjegyzendő, hogy a központi pénzintézetek vidéki fiókjai általában nagyobb kölcsöntőkék felett rendelkeztek, mint a tőlük független, helyi forrásokból táplálkozó hasonló intézmények. Ezért volt nagy a főváros befolyása a vidéki iparvállalatok életébe. A középméretű gazdasági szervek így a budapesti üzleti körök kölcsöneitől, esetlegesen egyenesen a fővárosi tulajdonosoktól függtek. Ritka például az olyan vidéki vállalat, amelynek - fordítva - Budapesten volt fióktelephelye. Ilyen kivételnek számítanak a későbbiek folyamán a Debreceni Hajlított Bútorgyár és Fakereskedelmi Rt., továbbá az Agrikultúra Kereskedelmi Rt. Debrecen elnevezésű cégek. A kereskedelmi törvény megalkotását követően a magyarországi kapitalizmus fejlődésében újabb szakasz következett be. Jellemző, hogy ekkor vált általánossá a cégek kötelező bírósági bejegyzése s ezzel párhuzamosan a cégbíróságok működése. A cégbíróságok elsősorban a részvénytársaságok és a szövetkezetek cégjegyzékeit vezették. A hatósági nyilvántartás mellett azonban a vállalatok gazdálkodásának ellenőrzésében is szerepet kaptak. Jogukban állt pl. a közgyűlések határozatait megsemmisíteni és új közgyűlés megtartását elrendelni. Az ipar technikai forradalmasodásának még szélesebb körű kibontakozására az 1880-as évektől kezdve került sor.