Lakos János: A köziratok levéltári értékelésének kérdései (Budapest, 2002)

I. rész A levéltári értékelés problémája az elmúlt 20-30 év kül- és belföldi szakirodalmában

vezérérték segíti abban, hogy a mindenkori dokumentációs igény kielégítésére kiválaszthassa, melyik az az információhordozó - provenienciájától teljesen függetlenül -, amelyik a megörökítendő jelenségről, eseményről stb. optimális dokumentációs erővel rendelkezik, és amelyik alkalmas arra, hogy a dokumentáció maximumát a mindenkori dokumentumok minimumával biztosíthassa. (Ez a németeknél - az NDKban is - sokszor idézett mini-max. princípium.) A történeti-politikai események vizsgálatának eredményét a levéltáros egy "levéltári anyag-modellben" foglalja össze, és anyagát e szerint gyűjti. A modellnek megfelelő ún. dokumentációs tervet kell készíteni a társadalmi folyamatoknak arról a szeletéről, amelyben a levéltár illetékes (pl.: egyház, község, üzem stb). A tervbe kell foglalni azokat a társadalmi eseményeket, jelenségeket, törekvéseket és ellentörekvéseket, amelyek az adott területre jellemzők. (Ld.: NDK-ban a Rahmensprofil). így tehát levéltárba adandó mindazon információhordozó, amely a mindenkori társadalom jelenségeit mindenkor egy adott időszakban dokumentálja. A tervet 5-10, max. 20 évre kell készíteni, hogy a kortársi emlékezet meglétét még kihasználhassuk, és hogy a döntés ne csak az egyes levéltárosok magánügye legyen, értékelő munkájában a levéltárost egy társadalomtudósokból álló grémium segíti. A sors iróniája, hogy Booms tanulmánya tulajdonképpen annak bizonyítására íródott, hogy a pluralista társadalmakban lehetetlen mindenkire érvényes értékmérőt alkalmazni, mégis kidolgozta a maga vezérérték-elméletét, amely azonban semmilyen hatással nem volt a nyugatnémet kortársakra, viszont annál lelkesebb követőkre talált az NDK-ban. Siegfried Büttner lesújtóan nyilatkozott róla: "Ha lett volna is valaha kísérlet egy dokumentációs terv kidolgozására, az ma is társadalmi jóváhagyás nélküli lenne, de legalábbis praktikus hatása nem lenne. Komplex emberi értékelképzelések és kitalációk társadalmi legitimációt soha sem nyerhetnek, különösen nem akkor, mikor egyéni döntésekről van szó."

31 H. Booms később (1991-ben) maga is visszavonta elveit. Belátta, hogy a történész számára a pertinencia szerint összeállított állagoknak nem sok gyakorlati haszna van, hacsak nem éppen az ő érdeklődési köre szerint lett összeállítva. A levéltáros tehát nem mondhat le a proveniencia elvén alapuló értékelésről. A dokumentációs tervet is elutasította, beismervén, hogy az az akkori tervezési eufória