Gecsényi Lajos: Iratok Magyarország és Ausztria kapcsolatainak történetéhez, 1956-1964 (Budapest, 2000)

Dokumentumok

Beszélgettünk még több apró kérdésről, amiket jelentéseimben majd felhasználok. Púja Frigyes sk. követ MOL XIX-J-36-a ¡958/1. tétel (16. doboz) — Géppel írt tisztázat másodlata. 27. Púja Frigyes követ összefoglaló jelentése a magyar-osztrák kapcsolatok időszerű kérdéseiről Bécs, 1958. április 15. 135. szt. 1958. I. Ausztria külpolitikája Mielőtt az osztrák-magyar kapcsolatokra, s Ausztriával kapcsolatos politikánkra rátérnék, szükségesnek tartom röviden összefoglalni az osztrák külpolitikára vonatkozó nézeteinket. Az osztrák külpolitikát továbbra is a kétarcúság jellemzi. Ez azt jelenti, hogy Ausztria külpolitikájának kialakításában bizonyos mértékben figyelembe veszi mindkét tábor elemi érdekeit, vigyáz arra, hogy ügyesen lavírozó politikát folytatva ne mondhassák rá, hogy egyoldalú nyugatbarát politikát folytat, de azt sem, hogy a Kelettel szemben túlságosan merev. Ausztria kétarcú külpolitikáját és konkrét külpolitikai lépéseit mindig a Szovjetunió és a nyugati hatalmak, elsősorban az Egyesült Államok viszonyának és a közöttük lévő erőviszonyok alakulásának fényében kell vizsgálni. Ausztria külpolitikája érzékenyen reagál azokra a változásokra, amelyek ezen a területen bekövetkeznek. Meg kell azonban mindjárt jegyezni, hogy Ausztria sokkal inkább tart attól, hogy a nyugati hatalmak szemrehányásokat tesznek neki, s ezért kínosan betart minden „tanácsot", ami Nyugatról jön, nehogy megsértse azok érzékenységét. Sokszor az a helyzet áll elő, hogy a nyugati hatalmak egyike-másika előbbre megy a Szovjetunióval és a népi demokráciákkal való kapcsolatai fejlesztésében, mint a semleges Ausztria. így volt ez pl. az amerikai-szovjet kulturális megállapodással vagy a szovjet-német kereskedelmi szerződéssel kapcsolatban is. Az utóbbi időben azonban egy fontos tényező játszik egyre komolyabban közbe az imperialista államok, az összes kapitalista államok, s így Ausztria külpolitikájában is. Ez a tényező a gazdasági válság egyre jobban kirajzolódó réme. A krízis ténye kétféleképpen hathat. Az egyik dolog az, hogy a kapitalista államok megkísérlik majd — különösen ilyen különleges helyzetben álló ország, mint Ausztria —, hogy a válságot a keleti országokkal való kereskedelem fejlesztésén keresztül küzdjek le. De a válság ténye ugyanakkor élezheti is a nemzetközi helyzetet, mert hiszen az imperialisták ismét a Szovjetunió és a népi demokráciák bőrére akarják majd a válságot megoldani, s ez kihathat Ausztriára is. Előfordulhat az is, sőt több mint valószínű, ez lesz a helyzet, hogy