Gecsényi Lajos: Iratok Magyarország és Ausztria kapcsolatainak történetéhez, 1956-1964 (Budapest, 2000)
Dokumentumok
a válság a belpolitika kiéleződésével jár majd együtt, ami kihat külpolitikai térre is. Most egyelőre a válság első szakaszában vagyunk, még Ausztriában nem érezhetők komoly válságjelek, úgy hogy Ausztriával kapcsolatban inkább azzal kell számolni, hogy a keleti kereskedelem fejlesztése érdekében tenni fog bizonyos lépéseket. Az osztrák külpolitika kétarcúsága nyomon követhető majd minden osztrák külpolitikai lépésben. Ausztria egyrészt tesz sok olyan lépést, amely kifejezetten csak a nyugatiak érdekeit szolgálja. Másrészt tesz néha egy-egy lépést, ami bizonyos közeledést jelenthet Kelet felé. Lépéseinek legtöbbjében azonnal felismerhető a felemásság: fél megoldások, bizonytalankodások, ennek is, annak is bizonyos engedmények tétele stb. Nem szabad azonban sohasem elfelejteni, hogy a nemzetközi politika legfontosabb kérdéseiben Ausztria egyoldalúan nyugatbarát álláspontot foglal el és még nemigen volt arra példa, hogy elég bátorságot merített volna magának a nyugatiakkal való szembenállásra. Mik ezek a kérdések? Emlékezetes Ausztria se hideg, se meleg válasza a Bulganyin-levélre. Hruscsov elvtárs üzenetével kapcsolatban is hasonló az osztrák állásfoglalás. Ausztria csatlakozik a szabadkereskedelmi zónához, sőt tapogatózások folynak arra vonatkozóan, nem csatlakozhatna-e a Közös Piachoz is. Ezek a nemzetközi helyzet jelenleg legfontosabb problémái, amelyekben Ausztria egyértelműen a Nyugatot támogatja, a problémákkal kapcsolatos állásfoglalásai megkerülik a kérdéseket. Van Ausztriának egy sereg „pozitív" lépése is, amelyek azonban nem értékelhetők egyértelműen pozitíven. Ausztria irányt vett arra, hogy szomszédaival rendezze viszonyát. Ezt az osztrák kezdeményezést nagy hangon bejelentették, de még csak egy országgal indult meg a tervek realizálása is, Jugoszláviával. Velünk bizonyos jegyzékváltás már történt a tárgyalások megkezdése ügyében, de az osztrákok elhúzzák az ügyet. Csehszlovákiával most még rosszabbak a kapcsolatok, mint néhány hónappal ezelőtt voltak. S így van ez még egy sor más kérdéssel kapcsolatban is. Az osztrákok — a szovjet-amerikai szerződés megkötése után — rájöttek arra, hogy elhanyagolták a kulturális kapcsolatokat a Duna-medence országaival. Gyorsan intézményt létesítettek, amelynek az lenne a célja, hogy kiépítse ezekkel az országokkal a kulturális kapcsolatokat. Lengyelország és Jugoszlávia lenne az első, ahol gyorsan kultúrintézetet is akarnak létesíteni. Felmerült a kérdés, miért ez a nagy sietség? Most jöttek rá Ausztriában arra, amit a népi demokráciák képviselői már évek óta hangoztatnak, s amit osztrák hivatalosok mindenképpen elleneztek ezideig? Nyilvánvaló, hogy a dolog mögött egészen más rejlik, mint amit a cégér mutat: valószínű, hogy amellett, hogy ilyen módon akarják a népi demokráciákat „lazítani", ezek az intézmények még nem kívánatos titkos szerepet is magukra vállalnak. Ugyancsak kétértelmű és gyáva az osztrák magatartás Kínával kapcsolatban is. Osztrák vezetők nagyon sokszor hangsúlyozzák beszélgetések közben, hogy Ausztria azonnal elismerné a Kínai Népköztársaságot, mihelyt valamely más nyugati állam elismerné. Ausztria tényleg szeretné elismerni Kínát, mert az neki üzletet jelentene, amire az osztrák gazdaságnak szüksége van. Annyira fél azonban a kezdeményezéstől, fél az Egyesült Államok szemrehányásaitól, hogy nem akar ebben az ügyben kezdeményező lenni.
