Gecsényi Lajos: Iratok Magyarország és Ausztria kapcsolatainak történetéhez, 1956-1964 (Budapest, 2000)

Dokumentumok

2. ) A Haymerle követtel való legutóbbi megbeszélésem világosan megmutatta, hogy az osztrákok fő célja és szinte egyetlen célja a tárgyaláson a határzár kérdésének megoldása, azaz a határzár hátrább tételének kikényszerítése. Számukra minden más kérdés nem játszik fontos szerepet. Azt akarják elérni, hogy a határzár hátrábbvitelével egy nagy propaganda-sikerhez jussanak, amely a megcsorbult osztrák presztízs helyreállítására is alkalmasnak látszik. A tárgyalásoknak egyik mellékcélja, hogy a magyar vezetők ismeretes „vádjait" visszaverjék, illetőleg propaganda-szempontból tegyék azokat lehetetlenné. Ez utóbbit azonban nem biztos, hogy felvetik, sőt nagyobb a valószínűsége, hogy erről hallgatni fognak. 3. ) Az osztrákok a tárgyalást igen alacsony szinten akarják tartani és nem akarnak ennek államközi jelleget adni. Az egésznek a jelentőségét el akarják kendőzni, egyáltalában nem akarják annak politikai jelentőségét kidomborítani. Arra törekszenek, hogy ezek a megbeszélések köztem és Haymerle között csendben, suskusszerűen legyenek folytatva, mintegy barátságos beszélgetés alapján. Valószínűleg ezzel az a céljuk, hogy ne tárgyaljunk államközi síkon, ne keltsenek a tárgyalások nagy visszhangot, s ezzel elkerüljék az USA haragját. Szóval a tárgyalások elbagatellizálására, hivatalos jellegük elhomályosítására törekszenek. Céljuk az is, hogy ne vezessünk jegyzőkönyvet a tárgyalásokról, ne adjunk át ezzel kapcsolatban jegyzéket, szóval, hogy annak semmi írásbeli nyoma ne maradjon. Mint már a fentebb vázolt dolgokból kitűnik, a helyzet alkalmasnak látszik arra, hogy ezt az osztrák számítást keresztülhúzzuk. Alkalmasnak látszik a helyzet arra, hogy az osztrákokat államközi tárgyalásra kényszerítsük, amelynek nézetünk szerint igen komoly politikai jelentősége van és amely tárgyalás a két ország közötti általános viszony rendezését van hivatva bevezetni. Szerintem ezt az alábbi eszközökkel érhetnénk el: 1. ) A magyar javaslatok elkészülése után kísérletet teszek arra, hogy Raab kancellárral érintkezésbe lépjek. Vele ismertetném a tárgyalások tárgyára és szervezetére vonatkozó javaslatokat. Legjobb volna előbb ővele megállapodni, hogy ő azonnal megfelelő utasításokat tudjon adni Figlnek, amely utasítások után nem lehetne a tárgyalást elszabotálni. 2. ) A tárgyalásoknak osztrák részről való elbagatellizálását és az osztrákok arra irányuló törekvését, hogy a tárgyalásokat lehetőleg titokban tartsák és elkerüljék azok hivatalos jellegét, keresztül kell húzni. Miután már Raab kancellárral ismertettük tervünket, Horváth elvtárs és Figl megbeszélésére való hivatkozással egy hivatalos jegyzéken keresztül ismertessük a tárgyalásra vonatkozó elképzeléseinket. Pontonként soroljuk fel elképzeléseinket, ugyanakkor tegyük meg javaslatainkat a tárgyalások szervezetére vonatkozóan is. Ezzel kifejezésre juttatnánk hivatalosan is a tárgyalásra való szándékunkat, és nehézzé tesszük azoknak a helyzetét, akik ki akarnak bújni a tárgyalások alól. Ez a jegyzék állandóan ott lógna az osztrákok feje felett és tartanának tőle, hogy mi bármikor nyilvánosságra hozhatjuk, ha nem hajlandók tárgyalni. Erre a hivatalos jegyzékre az osztrákok válaszolni kénytelenek és így papírra kellene vetniük elképzelésüket. Azt pedig nagyon meggondolnák, hogy mit válaszoljanak. 3. ) Arra kell törekednünk, hogy a tárgyalások államközi jelleggel bírjanak, ezért magas szintű bizottságot javasoljunk, melyet lehetőleg a külügyminiszter egyik helyettese vezetne. Ez a bizottság sorra venné az egyes kérdéseket és azoknak elvi megoldása után