Gecsényi Lajos: Iratok Magyarország és Ausztria kapcsolatainak történetéhez, 1956-1964 (Budapest, 2000)
Dokumentumok
állapodtunk meg, hogy szabadságom után folytatjuk a megbeszéléseket. Raab megbetegedése következtében erre nem került sor. c) Az „Út és Cél" című nyilaskeresztes lap betiltása. d) A fiatalkorú gyermekekre vonatkozó legutóbbi válaszjegyzék bizonyos fokú tárgyalási készséget fejezett ki. e) Aláírásra került a DGT-vel kapcsolatos jegyzőkönyv. Ez az aláírás november 4. előtt történt meg. Igaz azonban, hogy az ismert kínos momentum történt osztrák részről az aláírásnál. 154 f) A Melchart-ügyre vonatkozó tények, illetve az a körülmény, hogy beismerték, hogy az illető valóban kémkedett. 155 g) Horváth elvtársnak Figlnél tett látogatásán a kialakult légkör megfelelő volt és az osztrákok is kifejezték a két ország viszonyának normalizálására irányuló készségüket. Látni kell azonban világosan azt is, hogy ezek mellett a pozitívnak látszó dolgok mellett még sok nem pozitív dolog is van. Az örömcseppekbe ürömcseppek is vegyülnek. A Horváth elvtárs által tett látogatáson közeli tárgyalásokról volt szó, de ezeket a tárgyalásokat csak az ő érdekeiknek megfelelően akarják elkezdeni. Az „Út és Cél" című lapot betiltották, illetve az önként beszüntette működését, de a szerkesztőjét nem utasították ki Ausztriából, és így fennáll a veszély, hogy a lapot más néven újból kiadják. A gyermekkérdésben kifejezték tárgyalási szándékukat, de a tárgyalásokat az ő elveik alapján képzelik el. A kémszervezetekre vonatkozóan közzétettek ugyan egy szelídhangú felhívást, ezt azonban nem követték erélyes lépések. Ezt tekintetbe véve is azonban látni kell, hogy a helyzet éretté vált első lépéseink megtételére. Arra kell törekednünk, hogy alapvető érdekeink feladása nélkül az osztrákokat tárgyalásra kényszerítsük és ne engedjük meg nekik, hogy a tárgyalások elől kitérhessenek. Esetleges tárgyalások Mielőtt részletesen rátérnék erre a dologra, beszélnem kell a következőkről: 1.) Az osztrák vezetők egy jelentős része egyáltalában nem akar velünk tárgyalni. Egész bizonyos, hogy a tárgyalásokat csak ímmel-ámmal akarják megkezdeni, csak azért, hogy ezzel dicsekedhessenek a Szovjetuniónak, s a nemzetközi helyzet egészen kis változásaira esetleg megszakítják vagy a végtelenségig elhúzzák azokat. Tekintetbe kell venni azt is, hogy az USA nem néz ilyen tárgyalásokat jó szemmel és esetleg közbeavatkozik azok megszakítása érdekében. Azt is látni kell, hogy Ausztria számára nem könnyű dolog a velünk való tárgyalás. Ausztria lenne az első nyugati ország, amely a Kádár-kormány képviselőivel politikai jellegű tárgyalásokba bocsátkozik. Ez érthetően nem kellemes az osztrák vezetőknek, annál is inkább nem, mert ez kihathat más országokra is. Az egykori Dunagőzhajózási Társaság (németül Donau-Dampfschiff-Gesellschaft/DDSG) magyar alkalmazottaira vonatkozó nyugdíjrendezést rögzítő szerződés, amit 1957. október 31-én írtak alá. Az aláírásnál korábbi ígérete ellenére nem jelent meg Figl külügyminiszter. (Lásd: MOL XIX-J-l-j Ausztria 30/g KüM 563/1957 68. doboz) Franz Melchart osztrák vámtisztviselőről van szó, akit kémkedés vádjával 1957 október végén tartóztatott le a magyar határőrség, majd a kihallgatást követően átadott az osztrák hatóságoknak. (Lásd MOL XIX-Jl-j Ausztria 4/a KüM 004864/1957 5. doboz)
