Gecsényi Lajos: Iratok Magyarország és Ausztria kapcsolatainak történetéhez, 1956-1964 (Budapest, 2000)

Dokumentumok

Púja Frigyes követ jelentése Horváth Imre magyar és Leopold Figl osztrák külügyminiszter találkozójáról Bécs, 1957. november 7. 134/32. szt. 1957. November 6-án délelőtt Horváth elvtárs kíséretemben látogatást tett Figl külügyminiszternél. A látogatás célja az volt, hogy Figl külügyminiszterrel beszélgessen néhány dologról. Figl külügyminiszter Schöner és Haymerle jelenlétében fogadta Horváth elvtársat. A beszélgetés első részében általános dolgokról folyt a szó. Haymerle célzást tett arra, hogy Horváth elvtárs betegsége miatt nem került sor arra, hogy Figl külügyminiszterrel összejöjjön New Yorkban Horváth elvtárs. A beszélgetés későbbi részében a beszéd a két ország kapcsolatára terelődött. Figl a tőle megszokott vehemens módon ecsetelte, hogy milyen jó volt az osztrák-magyar viszony az októberi események előtt, s hogy akkor még a határzárat is lebontottuk stb. Egyszer már fel kellene hagyni azzal, hogy magyar részről állandóan azzal vádolják Ausztriát, hogy beavatkozott a magyar eseményekbe. Ausztria nem akart mást, mint segíteni. Ausztria volt az, amely a szemben álló felekhez, valamint a Szovjetunióhoz is felhívást intézett, hogy a szemben álló felek hagyják abba a vérontást. Ausztria segítségét magyar részről jegyzékben köszönték meg. Meg kell szűnnie a vádaskodásoknak végre, hiszen mi éppen olyan jól tudjuk, mint ők, hogy a vádak nem igazak. Ausztria annak idején, amikor Nagy Ferenc Bécsbe jött, a repülőtérről azonnal kiutasították.

146 Egyébként mindenütt bárki szabadon járhatott, ellenőrizhetett mindent. Ellenőrizhették, hogy a repülőgépen mit szállítanak a bécsi repülőtérről Magyarországra. A határt nem az osztrákok tartották nyitva, hanem mi nyitottuk meg. Ha a dolgok bebizonyítást nyernek, az osztrák kormány kész eljárni. így járt el az Út és Cél kérdésében is. Betiltotta az újságot, amikor az én tiltakozásom után bebizonyítást nyertek a jegyzékben foglaltak. Ezután Figl észbekapott, hogy nem lesz jó, ha ilyen stílusban folytatja, megenyhültebb hangon arról beszélt, hogy ezeket a dolgokat most félre kellene tenni, nem erről kellene vitatkozni. Ausztria kész Magyarországgal a jószomszédi kapcsolatok ápolására és kiépítésére. Ez Ausztrián nem múlik. Horváth elvtárs válaszában — szerintem helyesen — nem ment bele abba, hogy részletesen kitérjen a semlegesség megsértésével kapcsolatos dolgokra. Elmondotta, hogy az osztrák kormány nyilván nem volt képes arra, hogy minden polgárát ellenőrizze, ezenkívül az idegeneket ellenőrizze, akik annak idején Ausztriában voltak, hogy azok bemennek-e Magyarországra vagy sem. Ami a két szomszéd ország belső berendezkedését és ami az ellenforradalmat illeti, itt eltérőek a vélemények, de ez nem baj. Neki is az a véleménye, hogy keresni kell a kibontakozás konkrét lehetőségeit. A Nagy Ferenc kisgazdapárti politikus, volt miniszterelnök 1956. október 30-án érkezett a schwechati repülőtérre, de az osztrák hatóságok felszólítására 24 órán belül elhagyta az országot. V.ö. Gecsényi Lajos: Osztrák háttér-dokumentumok az 1956-os magyar forradalom történetéhez In: Társadalmi Szemle 1996. (LI. évf.) 6. 84-94. old.