Gecsényi Lajos: Iratok Magyarország és Ausztria kapcsolatainak történetéhez, 1956-1964 (Budapest, 2000)

Dokumentumok

magyar kormány álláspontja az, hogy Ausztria és Magyarország kapcsolatait normalizálni kellene. Rajtunk nem múlik a kapcsolatok normalizálása, mi készek vagyunk erre. Megjegyzi egyébként, hogy a magyar kormány pozitív lépésként értékeli az Út és Cél című emigráns lap betiltását. Figl erre azt válaszolta, hogy akkor rendben van a dolog, mindkét ország a kapcsolatok normalizálására törekszik, akkor úgy látszik csak hozzá kell ahhoz fogni. Ezután a beszélgetés egy kicsit megakadt. Horváth elvtárs elmondotta Figlnek, hogy mi azt javasolnánk, alakítson a két ország egy-egy bizottságot, amelyek megvizsgálnák az országaink között fennálló vitás kérdéseket. Napirend nélkül ülne össze ez a konferencia és megvitatná a legfontosabb kérdéseket. Figl ebbe azonnal belement, egyetért ezzel. Haymerle követ azonban szót kért és kifejtette, hogy véleménye szerint helyesebb lenne egy kérdést megoldani, s azután továbbmenni és megoldani a többi kérdéseket. Szerinte ilyen nagyon fontos kérdés pl. a határkérdés. Az, hogy pl. nincs meg a bizottság, amely a határincidenseket kivizsgálja, vagy hogy a határjelek elvesztek, fontos probléma. Azonkívül fontos lenne a határkérdés megoldása azért is, mert pszichológiailag alkalmas lenne a tárgyalások légkörének megteremtésére. Ha nem szállnának át osztrák területre az aknaszilánkok, akkor az már mindjárt megnyugtatólag hatna. Haymerle álláspontját támogatta Figl és Schöner is. Horváth elvtárs közbevetette, hogy szerinte sok más kérdés is van, melyek legalább annyira fontosak, mint a határkérdés. Haymerle kifejtette, hogy a határkérdés megoldás összefügg más kérdésekkel is, s szerinte ennek a megoldása előre vinné az ügyet. Közbeszóltam én is és kifejtettem, hogy elgondolásaink szerint sokkal helyesebb lenne egy bizottságot alakítani, amely azután elvileg megegyezne a dolgokban, s azokat azután egy albizottság elé utalnák, hogy azok részleteiben tárgyaljanak róla és érjenek el megállapodást. Ismertettem, hogy nekünk vannak problémáink, amik szintén nagyon fontosak, s amelyeket meg kellene oldani. Figl ezután azt javasolta, hogy Haymerlével üljünk össze, állapodjunk meg, mik azok a kérdések, amelyeket tárgyalni kellene, de szerinte is a határkérdés megvitatást kell elkezdeni, de a többieket is lehet egyidejűleg esetleg. Ebben maradtunk, azaz abban, hogy Haymerlével összeülünk és konkrétan megbeszéljük a dolgokat. Ezután bejöttek Figlhez és jelentették, hogy egy bizonyos nagykövet megérkezett. Valami megegyezést írt alá. Közben Haymerle is már előbb felvetette, hogy meg kellene szüntetni az állandó vádaskodást Ausztriával szemben. Most pl. Marosán elvtárs mondott egy beszédet, amit kifogásolnak.

147 Horváth elvtárs erre megjegyezte, hogy ilyet mi is tudnánk mondani, s azt hiszi, itt nekünk is volna előteregetni valónk. Horváth elvtárs látogatását — bár eleinte nem értettem vele egyet — feltétlenül pozitívan kell értékelni. Az a korábbi értesülésünk, hogy az osztrákok zsákutcába kerültek, teljesen helytálló volt, látszott, hogy az osztrákok keresik a presztízsveszteség nélküli kivezető utat. Úgy látszik, a helyzet megérett arra, hogy konkrét tárgyalásokba Valószínűen Marosán Györgynek a Köztársaság téren 1957. október 30-án mondott beszédéről van szó, noha a Népszabadság tudósítása szerint ez nem tartalmazott Ausztriára vonatkozó részletet. V. ö. Népszabadság 1957. október 31. (3.)