Gecsényi Lajos: Iratok Magyarország és Ausztria kapcsolatainak történetéhez, 1956-1964 (Budapest, 2000)
Dokumentumok
Púja Frigyes követ jelentése a Szergej Lapin szovjet nagykövettel a magyar-osztrák kapcsolatok időszerű kérdéseiről folytatott beszélgetéséről Bécs, 1957. október 22. 134/25/szt. Miután régen nem volt alkalmam a szovjet nagykövet elvtárssal elbeszélgetni az osztrák-magyar viszonyról s miután újabb lépések megtételére számítunk, felkerestem október 17-én Lapin elvtársat, hogy tájékozódjam, mi a véleménye a tervezendő lépésekkel kapcsolatosan, és általában hogyan ítéli meg a helyzetet. Lapin elvtárs végighallgatott, majd a következőket mondotta: Lehet majd később tenni különböző lépéseket, sőt lehet majd Mikojanra is hivatkozni, annál is inkább, mert benne van a szovjet-osztrák közös kommünikében, hogy Ausztria arra törekszik, hogy a kapcsolatokat megjavítsa a szomszédállamokkal. Szerinte azonban nem kell sietnünk, nagy türelmet kell tanúsítanunk. A türelmetlenség csak káros lehet, árthat. Neki az a véleménye, hogy az idő nekünk dolgozik. Ezután arról beszélt, hogy szinte egyetlen osztrákkal nem fordul elő (nevesebb, befolyásosabb osztrákokat ért ez alatt), hogy ne kezdene el neki az osztrák-magyar kapcsolatokról beszélni. Az osztrákok nagyon is érzik, hogy ezen a téren nagyon is nincs rendben a dolog. Érzik, hogy zsákutcába kerültek, s ezt a kérdést előbb-utóbb rendezniök kell. Meggyőződése, hogy az osztrákok már most keresik a kiutat, csak úgy akarnak ebből a zsákutcából kikerülni, hogy magyar engedményeket várnak. Persze a valóságban nagyon is tudják azt, hogy ilyen engedményre nem igen számíthatnak. Egyik ilyen osztrák lépésnek lehet tekinteni az „Út és CéP'-lal kapcsolatos osztrák lépéseket. 144 Szerinte az osztrákok ebben az esetben hivatkozhatnak arra, hogy ez jóakaratuk bizonyítéka. Azonban azt is tekintetbe kell venni, hogy olyan helyzetbe kerültek, hogy nem is igen lehetett más kiutat találniok. Mi azzal, hogy nyilvánosságra hoztuk a jegyzéket, falnak szorítottuk őket. Elmondotta, hogy Figl külügyminiszter előtte kifejtette, hogy nehezményezi, miért hoztuk a jegyzéket nyilvánosságra. Ő megmondta és tudta, hogy a jegyzék gondos tanulmányozást érdemel. Amúgy is megtették volna a szükséges intézkedéseket. Lapin elvtárs szerint mi nagyon is jól tettük, hogy a jegyzéket nyilvánosságra hoztuk, mert ezzel az osztrákokat olyan helyzet elé állítottuk, hogy nem térhettek ki előle. Közbevetettem, hogy alapjában véve egyetértek Lapin elvtárssal abban, hogy türelmetlenek vagyunk, másrészről viszont azt is kell látni, hogy az osztrákok állandóan újabb és újabb lépéseket eszelnek ki ellenünk, ami érthetően felbőszít bennünket. Amikor az osztrákok látták, hogy a határ mentén bizonyos intézkedéseket teszünk, abbahagyták az ezzel kapcsolatos sajtókampányt és másba kezdtek. Az UNO közgyűlésén, mint A nyilaskeresztes-hungarista mozgalom 1949-től (először Tájékoztató Szolgálat címmel) Grácban majd Salzburgban megjelenő Út és Cél c. lapját az osztrák hatóságok a magyar külügyminisztérium tiltakozására 1957. október 12-én betiltották, szerkesztőjét pedig a következő nap kiutasították az országból. V.ö. Borbándi Gyula A magyar emigráció életrajza 1945-1985 EPMSz, 1985. 57., 177., 293. old.
