Gecsényi Lajos: Iratok Magyarország és Ausztria kapcsolatainak történetéhez, 1956-1964 (Budapest, 2000)

Dokumentumok

ismeretes, amnesztiát követeltek a letartóztatott, úgynevezett „szabadságharcosoknak". Ezt először Matsch követelte. Annak ellenére, hogy a magyar kormány hivatalosan is rosszallását fejezte ki a dolog miatt, Figl külügyminiszter megismételte ugyanezt a felhívást. Érthető, hogy ilyen osztrák magatartás láttán türelmünk egyre fogy. Lapin elvtárs azt mondotta, hogy ne vegyük komolyan az ilyen lépéseket. Ausztria megtette ezt a lépést, mert az amerikaiak nyomják őket erre. Ez azonban nem egy olyan nagy dolog. Ez elmúlik, nemsokára senkinek nem fog eszébe jutni. Ezután arról beszélt Lapin elvtárs, hogy nekik is sokat kellemetlenkednek, s nyilvánvaló, hogy sok minden hatósági támogatással történik. Mégsem vesznek szívükre minden ügyet, mert nem akarják elmérgesíteni a helyzetet. A szovjet-osztrák viszony kiéleződése csak Amerikának használna. Az osztrák hatóságok megengedik Ausztriában a fehérorosz szervezetek tevékenységét. Nem véletlen az, pl. hogy ezek a fehéroroszok 1957. november 7-re nagygyűlést hívtak egybe a Konzerthausba. A Pjatnyickij-kórus előadásának időpontjában Linzben ugyanakkor fehérorosz kórus és tánckar lépett fel. A Volkstheaterben a szakszervezetek segédletével egy szovjetellenes darabot mutattak be. Ilyen és hasonló kellemetlenkedésekben nekik is részük van. Ezeket a hivatalosok előtt természetesen szóvá teszik, azonban nem csinálnak belőle nagy dolgot. Ezután Lapin elvtárs az egyes osztrák vezető személyiségekkel folytatott beszélgetéseit mondotta el. Figl külügyminiszter, amikor Lapin elvtárs legutóbb beszélt vele, többször is szóba hozta az osztrák-magyar viszonyt. Kijelentette, hogy Ausztria akarja a jó viszonyt Magyarországgal, azonban amnesztiát követelt a bűnözőknek, demokratizálást stb. Ezt persze nem kell figyelembe venni, mert az osztrákok presztízs-nyereséggel szeretnének kikerülni a csávából. Itt van a határzár esete. Figl külügyminiszter értesült arról, hogy az osztrák-magyar határon történtek bizonyos intézkedések, hogy megkezdték a határzár hibáinak kijavítását. Ezt Figl úgy tekinti, mint egy magyar választ az osztrák kampányra, az ő saját személyes követelésére. Szeretné is nagyon kihasználni a dolgot, de nem meri megtenni, mert attól fél, hogy magyar részről azonnal a körmére koppintanának. Kreisky államtitkár, akárhányszor beszélt vele Lapin elvtárs, mindig a bűnözőknek adandó magyar amnesztiáról beszélt. A múltkoriban már nagyon mérges lett Lapin elvtárs, és megkérdezte Kreiskyt, miért nem engedik ők ki a börtönből azokat a magyar „szabadságharcosokat", akiket oda becsuktak. Kreisky erre azt mondotta, hogy azokat nem lehet kiengedni, mert azok közönséges bűnözők, mire Lapin elvtárs megjegyezte, hogy a Magyarországon fogva tartott személyek még ennél is rosszabbak, mert azok közönséges gyilkosok. Legutóbb nála volt ebéden Olah, az osztrák szakszervezeti tanács alelnöke. Olah szintén beszélt az osztrák-magyar kapcsolatokról, az amnesztiáról stb. Lapin elvtárs felvetette: úgy tudja, hogy az osztrák szakszervezetek nagyon aktívaknak mutatkoztak a magyar ellenforradalom idején. Sokan bent jártak Magyarországon. Akkor nagyon kíváncsiak voltak Magyarországra. Vajon a szocialisták és a szakszervezetek csak akkor kíváncsiak Magyarországra, amikor ott vérengzés és felfordulás van? Miért nem mennek most oda, miért nem látogatják most meg Magyarországot, most amikor ott rend és nyugalom van? Hol van most Strasser, aki olyan aktív volt az ellenforradalom alatt? Persze — folytatta Lapin elvtárs — az osztrák szociáldemokrácia szeretne kijutni a mocsárból, abból a mocsárból, amibe a magyar események pártolásával beleevickélt.