Gecsényi Lajos: Iratok Magyarország és Ausztria kapcsolatainak történetéhez, 1956-1964 (Budapest, 2000)
Dokumentumok
Púja Frigyes követ jelentése a szovjet-osztrák kapcsolatoknak a magyar-osztrák viszony alakulására gyakorolt hatásáról Bécs, 1957. október 10. 12/13. szt. 1957. Az osztrák-magyar viszonyban Mikojan elvtárs szovjet miniszterelnök-helyettes látogatása után némi enyhülés következett be. Ez annak volt tulajdonítható, hogy Mikojan elvtárs barátságosan ugyan, de határozottan értésére adta az osztrákoknak, hogy velünk meg kell egyezniük. Erre vezethető vissza az, hogy Raab kancellár nekem többször is kijelentette, hogy „össze kell jönnünk és meg kell beszélnünk a kérdéseket". A későbbiek során az is nyilvánvalóvá lett, hogy Raab kancellár igyekszik a Szovjetunióba való utazása előtt valamilyen megegyezésre jutni velünk, vagy legalábbis az erre vonatkozó tárgyalásokat megindítani, mert ez befolyással lehet a moszkvai tárgyalásokra is. Mikojan látogatása után egy ideig csendben maradtak. Közben panasszal fordultak a szovjetekhez, aminek a lényege az volt, hogy állítólag a mi merev magatartásunk gátolja a kibontakozást. Erre mutat az a szovjet kívánság is, hogy igyekezzünk az osztrákoknak lehetővé tenni, hogy közeledhessenek felénk. Mi megtettük az első lépést. Felkerestem Raab kancellárt, amikor ugyan nem tárgyaltunk érdemben a dolgokról, de abban maradtunk, hogy szabadságunk után újra összeülünk és megtárgyaljuk a kérdéseket. 141 Éppen ebben volt ennek a találkozásnak a jelentősége, azaz abban, hogy legfelső helyen nem zárta be a kapukat a további megbeszélés előtt, lehetővé tette, hogy az osztrák-magyar kapcsolatokról konkrét formában is tárgyaljunk majd. Sajnos, a második találkozás nem jöhetett létre, mert Raab kancellár közben megbetegedett. Úgy látszik, hogy munkatársai nem merik ezt a dolgot folytatni. Ezt mutatja a legutóbbi Grubhoferrel folytatott beszélgetésem is. Amíg azonban ezek a dolgok folytak, az osztrákok a másik oldal felé is tettek kedvező lépéseket. Alig tette ki a lábát Mikojan elvtárs Ausztriából, az osztrákok máris egy kampányba fogtak a nyugati határainkon lévő műszaki határzár ellen. Mert ez már nem volt tovább fokozható, s mert magyar részről értésükre adtuk, hogy a határzár hibáit hajlandók vagyunk kijavítani, sőt gyakorlati intézkedéseket is tettünk, az osztrákok lefékezték a kampányt, habár még egynéhány hasonló jegyzéket küldtek át, de azokat nem publikálták. A határzár elleni osztrák kampány leállása után következett a másik szemtelen osztrák lépés: az ENSZ-ben Ausztria az amerikai határozati javaslatra szavazott, sőt Ausztria képviselője egy indítványt terjesztett elő az úgynevezett „szabadságharcosok" amnesztiájára vonatkozóan. Ezt a javaslatot először Matsch nagykövet, az osztrák állandó képviselő tette meg. Emiatt neheztelésünket fejeztem ki. Ennek ellenére néhány Raab kancellár július 25-én fogadta rövid beszélgetésre Púja Frigyest, ám találkozójuk semmiféle eredményt nem hozott. Lásd: MOL XIX-J-l-j Ausztria 5/f KüM 003541/1957 (21. doboz)
