Gecsényi Lajos: Iratok Magyarország és Ausztria kapcsolatainak történetéhez, 1956-1964 (Budapest, 2000)
Dokumentumok
nap múlva Figl külügyminiszter ezt megismételte. Ez egymagában is mutatja az osztrákok hallatlan szemtelenséget és aggresszivitását. Összefoglalva: az osztrák-magyar viszony a biztató ígéretek után ismét kiéleződött, megromlott. Hogy ez így alakult, természetesen távolról sem csupán Ausztria és Magyarország ügye. Szerintem ebben az alábbi tényezők játszottak közre: •1.) Raab kancellár betegsége. Raab kancellár mégiscsak az a személy, aki a legtöbb tapasztalattal és ügyességgel rendelkezik, és akinek befolyása kétségkívül igen erős az osztrák külpolitikára is. Ő látja a legreálisabban, hogyha Ausztria egyáltalán létezni akar, akkor a keleti államokkal is jó kapcsolatot kell fenntartania. Betegsége következtében nem tudja olyan erősen kézben tartani a gyeplőt, s így munkatársai közül az erős amerika-barátok bizonyos mértékben jobban Amerikához akarják kötni az osztrák külpolitikát. 2. ) Közrejátszik a magyar-osztrák viszony megromlásában az is, hogy Raab betegsége miatt előreláthatólag elmarad moszkvai útja, illetőleg későbbre tolódik. Márpedig a magyar-kérdés megoldását vagy a megoldás folyamatba tételét Raab kancellár éppen Moszkvában akarja prezentálni, ami által ott eredményeket óhajt elérni. 3. ) Nagyon erősen közrejátszott ebben a változásban az amerikai szándék is. Úgy látszik, hogy az Egyesült Államok ki akarja élezni a nemzetközi helyzetet. Erre igen alkalmas téma az úgynevezett „magyar-kérdés". Ausztria ebben a kiélezési hadjáratban nagyon hálás „speciális" szerepet tölthet be, mint Magyarország szomszédja, s mint olyan ország, amely még nem rendezte kapcsolatait október óta Magyarországgal. S úgy látszik, az osztrákok vállalkoznak erre a szerepre. Hogy mennyire Amerika uszályába kerültek, mutatják egyes vezetőik nagyon elrugaszkodott lépései. Figl külügyminiszter, Olah szakszervezeti alelnök nagyon elégedett amerikai útjának eredményeivel, mert nyilván ott Ausztria dicséretet kapott provokatív magatartása miatt. Figlnek és Oláhnak már csak az a fontos, hogy az Egyesült Államok meg legyenek elégedve Ausztria semlegességével. Azonkívül nagyon erősen közrejátszik az osztrák magatartásban az is, hogy az osztrákok állandó kölcsön-koldulásra vannak szorulva. Meg lehet figyelni, hogy amikor Amerikától kölcsönt akarnak, akkor mindig kiélezik velünk a kapcsolatokat, csinálnak valami rendkívülit, hogy Uncle Sam meg legyen velük elégedve. Aztán tartják a markukat a kölcsönért. Ez történt most is. 4. ) Közrejátszik az osztrák külpolitika változásában az a körülmény is, hogy a belpolitikai helyzet a két párt között kiéleződött. Mindkét párt versenyt fut Amerika kegyeiért, s bizonyos mértékben a Szovjetunió kegyeiért is. E tényező azonban nem játszik közel sem olyan szerepet, mint az első. Mindezekből azt a következtetést kell levonnunk, hogy újabb és újabb lépésekre van szükségünk, amelyek egyrészt kijózanítják az osztrákokat, másrészt kezdeményeznek, segítenek a kibontakozásban. Ezenkívül szükség van arra is, hogy a Szovjetuniótól elfogadjuk a felajánlott segítséget, sőt megkérjük a Szovjetuniót arra, hogy segítsen nekünk az osztrák-magyar kapcsolatok normalizálásában. 12 Figl külügyminiszter az ENSZ közgyűlésén szeptember 25-én elhangzott felszólalásában tette szóvá a magyar forradalomban való részvételük miatt elítéltek szabadon bocsátásának kérdését.
