Gecsényi Lajos: Iratok Magyarország és Ausztria kapcsolatainak történetéhez, 1956-1964 (Budapest, 2000)

Dokumentumok

amelyet a magyarok fizetnek. Sulyok elvtárs azt válaszolta, hogy mintegy 10-12 millió schillingről van szó.) A továbbiakban rámutatott arra, nem látunk hasonló hajlandóságot osztrák részről, hogy a magyar igényeket hasonló módon kielégítsék. Ez ideig csupán a DDSGnyugdíjasok ügyében léptek valamit előre, azonban a többi magyar gravamina orvoslása elől még mindig elzárkóznak. Tekintettel arra, hogy a részmegegyezés az osztrák hajlandóság hiányában nem jöhetett eddig létre, el tud képzelni egy nagyvonalúbb megoldást, amikor nem csupán a kettős birtokosok ügyét és a magyar gravaminák orvoslását állítanánk egymással szembe, hanem az egész vagyonjogi komplexum egyidejű megoldását tűznék ki célul, és bevonnánk a magyar restitúciós követeléseket és az osztrák államosított vagyont egy globális megoldás keretébe. Habár a magyar restitúciós követelések jóval magasabbak, mint az osztrák államosított vagyonnal kapcsolatos egyébként számottevő igények, mégis elképzelhető, hogy a részletes számítások után közelebb lehetne hozni egymáshoz a két követelést. Amennyiben a követelések összevetése után a mit terhünkre mutatkozna az egyenleg, mi készek volnánk fizetést teljesíteni. Azonban a fenti megoldásnak abszolút előfeltétele, hogy a magyar vagyontárgyakat szabadítsák fel, mert egyetlen más államban sem alkalmaztak velünk hasonló rendszabályokat, hogy jogszerű magyar vagyont zár alá helyeztek és állami intézkedésekkel megakadályozzák azt, hogy tulajdonosa rendelkezzen vele. Mi hajlandók vagyunk arra, hogy a gravaminákért járó összegek egy részét feláldozzuk egy teljes rendezés érdekében. Sulyok elvtárs előadását Kreisky, de főleg Halusa mind fokozódó idegességgel követte. Hevesebb vita alakult ki a restitúciós igényeink megalapozottságáról. Sulyok elvtárs kijelentette, hogy nekünk bizonyítékaink és adataink vannak arra vonatkozólag, hogy Ausztriában használták fel a kihurcolt vagyon jó részét. Erre kijelentették, hogy amit felhasználtak, azt megfizetik. Határozottan ellenezték a zárolt magyar vagyontárgyak feltétlen felszabadítását. A vita során főleg a Feltén gyár

309 hovatartozását vitatták. Kreisky azt kifogásolta, hogy a magyarok „Vorleistung"-ot

310 akarnak a magyar vagyontárgyak felszabadításával, de csak későbbi számítások és tárgyalások döntenék el, hogy nagy vagyonjogi ügyekben ki fog fizetni és mennyit. Ezt elképzelhetetlennek minősítette. Sulyok elvtárs kifejtette, hogy nem feltétlen ragaszkodnánk ahhoz, hogy a gravaminák orvoslása után felszabaduló magyar vagyont eldiszponáljuk, hanem azt továbbra is Ausztriában hagynánk, ameddig az egész vagyonjogi kérdésben végleges megállapodásra jutunk. Kreisky ugyan felfigyelt a közlésre, de Sulyok elvtárs egész javaslatát elfogadhatatlannak tartotta és kijelentette, ebből az következik, hogy Magyarországgal a vagyonjogi tárgyalások nem vezetnek eredményre, és akkor arra az elhatározásra kell }utni,_hogy a tárgyalásokat hagyják abba, mert nincs értelme annak, hogy továbbra is az időt töltsék. A tárgyalások kilátástalanságáról ő tájékoztatni fogja a reszort-minisztériumokat is, hogy vonják le a következtetéseket a Magyarországgal való kapcsolat vonatkozásában. Ausztria a koronatanú szerepét tölti be, amikor valamely szocialista országnak a nyugati országokkal való kapcsolatát értékelik. A koexistencia megvalósítását nem azon mérik, hogy a Szovjetunió hogyan alakítja kapcsolatait más Feltén és Guillemaue Kábel-, Sodrony és Sodronykötélgyár Rt. a hason nevű bécsi székhelyű vállalat többségi tulajdonában lévő részvénytársaság, melyet 1947-ben államosítottak. előleget