Gecsényi Lajos: Iratok Magyarország és Ausztria kapcsolatainak történetéhez, 1956-1964 (Budapest, 2000)
A magyar-osztrák kapcsolatok történetéhez 1956-1964
változásokat a hazatérő Púja Frigyes búcsúfogadásán megjelent hivatalos személyiségek névsora mutatta. Míg 1957 és 1958 folyamán a magyar követség rendezvényei szerény látogatottságnak örvendtek a kormányzat részéről, Púja 1959. július 29-én tartott fogadásán Raab kancelláron kívül ott volt Kreiskyvel az élen a külügyminisztérium teljes vezetése, a köztársasági elnök kabinetfőnöke, különböző minisztériumok képviselői, a legfelső bíróság elnöke, a bécsi és burgenlandi tartománygyülések elnökei, Bécs rendőrfőnöke, kamarai és gazdasági vezetők, egyetemi tanárok. 43 A már hagyományossá vált októberi külügyminiszteri megbeszélésen Kreisky elfogadta Sík Endre meghívását és elment a magyar követségre. A megváltozott magatartás hátterében vélhetően ott munkáltak az osztrák belpolitikai életben észlelhető változások, Kreisky (illetve Pittermann alkancellár) megerősödése, Helmer miniszter távozása a kormányból, azaz a Szocialista Párt vezetésében végbemenő — a Kádár-kormány oldaláról nézve kedvezőnek tűnő — erőeltolódások. 44 Másfelől viszont Július Raab lemondása az Osztrák Néppárt elnöki tisztéről és ezzel kormányzati hatalmának gyengülése a konzervatív polgári erők előtérbe kerülését és a magyar kommunista vezetéssel szembeni határozottabb irányvonal lehetséges kezdetét jelezte. 45 A rendezés korlátjaira azután éppen a Sík-Kreisky tárgyaláson derült fény. Miután szó esett a gazdasági téren elért eredményekről, a megoldatlan kérdésekről, utóbbi nyíltan értésre adta azt a régóta egyértelmű osztrák felfogást, hogy a két ország közötti viszony alapvető átalakulásához, a kormányzati szintű rendezéshez meg kellene változni a politikai légkörnek. Ennek a hiányában lehetetlennek tartotta egy budapesti meghívás elfogadását is. (Válaszul Sík nem járult hozzá a látogatásról szóló közlemény kiadásához.) Vélhetően az amerikai diplomácia késztetésére is, megkísérelte meggyőzni a magyar külügyminisztert arról, hogy mily fontos volna lehetővé tenni Munro ENSZfőmegbízott magyarországi tájékozódását, és felajánlotta a közvetítést Mindszenty bíboros ügyének a megoldásában. 46 Röviddel a találkozót követően az osztrák ENSZküldöttség (a szovjet nyomás ellenére 47 ) ismét a magyar mandátum elismerése ellen szavazott. Mindez közrejátszhatott abban, hogy az 1959 decemberi követi értekezleten Púja Frigyes miniszterhelyettes, elismerve a „pozitív alaptendenciákat", olyan dolgokat bírált, mint a szudétanémet és sváb kitelepítettek szervezeteinek ausztriai találkozója, Kéthly Anna szociáldemokrata vezető, a Nagy Imre vezette forradalmi kormány egykori miniszterének ausztriai szereplése vagy több osztrák szocialista politikus magas amerikai és vatikáni kitüntetése a magyar menekültek megsegítésében kifejtett tevékenységükért.(!) A magyar diplomácia ausztriai tennivalóinak megfogalmazása MOL XIX-J-l-j Ausztria 5/fKüM 005111/1959 22. doboz. A Kreisky által képviselt külpolitikai nyitás abban is manifesztálódott, hogy 1960 márciusában rövid időn belül Varsóba, majd Belgrádba is ellátogatott. A lengyelországi látogatás szélesre tárta a kaput a kapcsolatok gyors normalizálása előtt. V.ö. Bundesministerium für Auswärtige Angelegenheiten. Tätigkeitsbericht 1959-1962. 49. old. III. Erich Bielka: i.m. 205-206. old. Az Osztrák Néppárton belül illetve a polgári és baloldali erők között folyó küzdelem külpolitikai vetületei további elemzést kívánnak. Általános tájékozódásra lásd: Peter Pelinka: Österreichs Kanzler. Von Leopold Figl bis Wolfgang Schüssel. Mit einem Vorwort von Hugo Portisch. Ueberreuter, Wien, 2000. Lásd a 43. sz. iratot. Lásd erről Péter János megjegyzését a külügyi kollégium ülésén: MOL XIX-J-l-j Ausztria 4/b KüM 005634/1960 (8. doboz). Jegyzőkönyv 8. old.
