Gecsényi Lajos: Iratok Magyarország és Ausztria kapcsolatainak történetéhez, 1956-1964 (Budapest, 2000)
A magyar-osztrák kapcsolatok történetéhez 1956-1964
mindenesetre változatlanul az előző évi kollégiumi határozat szellemében történt. Figyelmet érdemelt viszont Sebes István követ felszólalása, amely a hosszú távú magyarosztrák kapcsolatokra hatást gyakorló három új, fontos tényezőt is megemlített. Az egyik a magyar gazdaságnak az Osztrák Szocialista Párt irányítása alatt álló államosított ipar vállalataihoz fűződő jelentős kapcsolatai és az ebben rejlő politikai lehetőségek, a másik a magyar vízumpolitika megújításának szükségessége, a harmadik az osztrák (és általában a külföldi) újságírókkal szembeni magatartás megváltoztatására tett kezdeményezések fontossága. 49 A tanácskozáson osztrák viszonylatban különösen nyomatékos utalás történt a Szovjetunióval és Csehszlovákiával történő külpolitikai egyeztetések fontosságára. 50 Elhangzott azonban az is, hogy Csehszlovákia az osztrákokkal szemben Magyarországtól eltérő külpolitikai irányvonalat követ. Ez utóbbit illetően Sebes és Púja egyetértettek abban, hogy Magyarországnak nem kell mindenben mechanikusan követnie a csehszlovák taktikát. 51 Az értekezlet légköréhez képest a magyar-osztrák viszonyt elemző jelentés 1960. február 17-én tartott kollégiumi vitáján a hangnem határozott keményedését lehetett érzékelni. A felszólalások elsősorban az 1959-ben elért eredmények megítélésében tértek el egymástól. Többen arról beszéltek, hogy a kapcsolatok 1959 őszétől ismét stagnálnak, és osztrák részről valójában nincs érdemi változás a Magyarországgal szemben követett politikában. A személyes presztízsében nyilvánvalóan megsértett Sebes István felszólalásában most is a valósághoz közel álló realista áttekintést adott a megtett útról és a további lehetőségekről, több ponton pozitív elemekkel egészítette ki az előterjesztést. A külkereskedelem fejlődéséről Török László miniszterhelyettes hasonlóképpen kedvező tényeket említett. Velük szemben Péter János, aki lényegében megismételte Kádár János és Biszku Béla röviddel korábban az MSZMP VII. kongresszusán Ausztriával kapcsolatban elhangzott propagandisztikus felszólalásait 52 , kifejezetten negatívan ítélte meg az osztrák magatartást: „Egyre több jel mutatja azt, hogy a szocialista tábor elleni propaganda- és kémtevékenységnek egyre jobban kiépített bázisa Ausztria és Bécs. Nyugat-Németországon is túltesz. ... Nem hiszem, hogy Ausztria a semlegességben valamilyen tekintetben is szilárdabbá, higgadtabbá vált volna a szocialista táborral MOL XIX-J-l-j Ausztria Vegyes. 4/fb (28. doboz) A diplomata értekezlet jegyzőkönyve: 11-12. és 25-27. old. Uo. A diplomata értekezlet jegyzökönyve 78-84. old. Ez megfelelt a Politikai Bizottság 1958 januári határozatának. V.ö. Vida I. i.m. A csehszlovák külügyminisztériummal már 1960-ban, majd 1961 februárjában Novotny államelnök és pártfőtitkár magyarországi látogatása kapcsán tervbe vették az osztrák relációban megvalósítandó egyeztetést, de ez csak 1962-ben valósult meg először. (Érdekes, hogy 1960-ban Sík Endre úgy ítélte meg: Dávid külügyminiszter „nem utasította el a találkozót, de nem is nagyon lelkesedett érte." MOL XIX-J-l-j Ausztria 4/b KüM 005634/1960 (8. doboz) Jegyzőkönyv 16. old.) 1962-ben azután csakúgy, mint egy évvel később, kiderült, hogy a csehszlovákok alapvetően a (nyugat-)német befolyás erősödésének, az állítólagos Anschlufi-veszélynek és Ausztriának az Európai Gazdasági Közösséghez történő esetleges csatlakozása (mint a semlegesség megsértése), azaz a szovjet politika által meghatározott kérdések, mentén alakítják osztrák politikájukat. Lásd: MOL XIX-J-l-j Csehszlovákia 4/b KüM 001989/19/1963 (6. doboz) ül. v.ö. Ruff Mihály: i.h. 9. old. Mindketten azt állították, hogy Ausztria nemzetközi kémközpontoknak ad helyet és a Magyarország elleni „imperialista diverziók" hátországa. Lásd: A Magyar Szocialista Munkáspárt VII. kongresszusának jegyzőkönyve 1959. november 30-december 5. Kossuth kiadó, 1960 20-21. és 353-354. old.
