Gecsényi Lajos: Iratok Magyarország és Ausztria kapcsolatainak történetéhez, 1956-1964 (Budapest, 2000)

Dokumentumok

hivatkozás volt, ami részben tényleg megfelelt a valóságnak, azonban ezt nem lehet mégsem teljesen indokoltnak tekinteni, hiszen ugyanaznap fogadta a csehszlovák delegáció vezetőjét, Gregor elvtársat. Miután Raab lemondása a tudomásunkra jutott, tájékoztattuk erről Pittermannt, ő megpróbált Raabnál interveniálni, de úgy látszik eredményt nem ért el, és a vacsorámon Incze elvtársnál két alkalommal is kimentette Raabot, és újra annak nagy elfoglaltságára hivatkozott. Incze elvtárs látogatásának azzal is nagyobb súlyt kívántunk adni, hogy megfelelő közlemény jelenjen meg arról a sajtóban. Pittermannék ezzel egyetértettek. Miután erről tudomást szereztünk, Bálványit tájékoztatta a sajtóattasénk, aki elment a IV. szekcióba és ott sikerült elérni, hogy az APA

244 számára egy hivatalos közleményt adjanak ki, ami azután másnap szinte minden napilapban megjelent. A Wiener Zeitung a közleményt az első oldalon hozta és arról is említést tett név szerint, hogy a kormány több tagja is fogadni fogja Incze elvtársat. A (Die) Presse a közleményt azzal a megjegyzéssel hozta, hogy ez hosszú idő óta az első alkalom, hogy magyar miniszter hivatalos meghívásra Ausztriába érkezik. Amint ebből látható, itt is bizonyos manőverezéssel és kihasználva az újságírók és az újságok szenzációhajhászását, sikerült elérni, hogy feltűnő módon közölték az osztrák újságok a látogatás tényét. Ugyanakkor meg voltam lepődve, hogy a magyar lapokban az első nap a hírek között, eldugva, egy mondatban emlékeztek meg a látogatásról, és még ráadásul olyan módon, hogy kihagyták azt, hogy osztrák miniszterek fogadják Inczét, pedig erről az osztrák lapok megemlékeztek. Véleményem szerint a látogatás jelentőségének bármilyen leszállítása csak azoknak az osztrák köröknek a malmára hajtja a vizet, akiknek hasonló törekvéseik voltak. A következő napokban azután már a magyar lapokban is megfelelő helyet kaptak a látogatásról szóló hírek. Incze elvtárs látogatásának célja kezdettől fogva nem az volt, hogy itt konkrét megbeszéléseket folytasson és valamilyen megállapodást kössön. A látogatás célja az volt, hogy alkalmat adjon osztrák vezető államférfiakkal folytatandó eszmecserére, személyi kapcsolatok megteremtésére. Főképpen politikai demonstrációnak tekintettük azt a tényt, hogy egy magyar miniszter hivatalos meghívásra Ausztriába jött és itt a kormány vezetői és tagjai fogadták. A látogatás ezt a célt lényegében elérte, és ezen nem változtat az a szépséghiba sem, hogy Raab Incze elvtárs fogadását visszamondta. Incze elvtársat az egész látogatás alatt külsőségekben is úgy kezelték, mint egy külföldi állam kormányának tagját, aki hivatalos látogatásra érkezett Ausztriába. Megadták számára a kellő tiszteletet, ami pl. abban is kifejezésre jutott, hogy úgy a Bécs városában, mint az országban tett útja alkalmával motoros rendőri kíséretet adtak számára. A látogatás körüli vita és civakodás persze visszatükröződött abban, hogy néhány előzőleg tett, nem teljesen határozott ígéretüktől az osztrák vezetők visszaléptek, így pl. szó volt arról, hogy Pittermann a ranshoffeni üzem meglátogatására személyesen eljön. Hogy ezt valóban szándékában volt megtenni, az kiderült abból, hogy amikor Welsbe érkeztünk, a szállodában arról értesültünk, hogy ott Pittermann számára is foglaltak szobát. Hogy miért maradt le Pittermann, azt persze pontosan nem tudjuk. Lehetséges, hogy az őt ért támadások miatt óvatosabbá vált, de az is lehetséges, hogy Austrian Presse Agentur, osztrák sajtóügynökség