Gecsényi Lajos: Iratok Magyarország és Ausztria kapcsolatainak történetéhez, 1956-1964 (Budapest, 2000)
Dokumentumok
olyan elfoglaltsága volt, hogy ígéretét nem tudta betartani. Figyelembe kell venni azt is, hogy Ranshoffen mintegy 5 órai autóút távolságra fekszik Bécstől. Szó volt arról is, hogy Schopf Sektionchef is elkíséri Incze elvtársat, legalábbis az üzemek egy részébe. Ez sem történt meg, hanem a IV. Sektion alacsonyabb beosztású tisztviselői, pontosabban Pittermann titkárai adták a kíséretet. Schopf távolmaradásának okát sem ismerjük, lehetséges, hogy Schopf, aki elég beteg ember, nem vállalta az úttal járó fáradalmakat. Pittermann már az első nap, a program szerint, fogadta Incze és BakonyiSebestyén elvtársat, Schopf Sektionchef, Stephani volt államtitkár és egyik titkára jelenlétében. Incze elvtársakat én és Solt elvtárs is elkísértük. A látogatás alatt nem alakult ki olyan beszélgetés, amely közelebbről érintette volna a két ország gazdasági kapcsolatait. Úgy vélem, hogy Incze elvtárs nem volt elég kezdeményező e tekintetben. Minthogy mindketten (Pittermann és Incze elvtárs) nemrégiben jöttek vissza dél-amerikai útjukról, a látogatás nagy részében dél-amerikai élményekről volt szó. Incze elvtárs felvetette az együttműködés lehetőségét kohászati és acélipari vonalon, műtrágya és bauxit terén, de bővebben nem fejtette ki, hogy ez alatt mi ért. Pittermann általában helyeselt, kiemelte a látogatás hasznosságát, s nagyon barátságos légkörben beszélgetett. Érdekes volt, hogy közben amerikai és nyugatnémet ellenes élű kijelentéseket tett, amivel azt akarta aláhúzni, hogy ezekkel az országokkal szemben is megvédik az érdekeiket. A látogatás után Pittermann ebédet adott a delegáció tiszteletére, ahová a követség részéről engem, Kurtán, Solt és Tarába elvtársakat hívta meg, továbbá a meglátogatandó államosított üzemek igazgatóit, illetve helyetteseit. Az ebéden is nagyon jó légkör uralkodott. Pittermann pohárköszöntőjében nem érintette a két ország kapcsolatát, hanem a látogatás hasznosságát emelte ki és arra utalt, hogy ők mindent meg fognak tenni, hogy Incze elvtárs itt jól érezze magát. Délután Bock minisztert látogattuk meg, aki Augenthaler jelenlétében fogadott bennünket. Ezen a látogatáson is részt vett Solt kereskedelmi tanácsos. Bock rendkívül barátságos volt, igyekezett mutatni, hogy már nem neheztel, és mi sem érintettük az előzményeket. Úgy Incze, mint Bock kifejezték megelégedésüket, hogy a kereskedelmi forgalom fejlődése jó úton halad. Miután szóba került, hogy mégis mit lehetne még tenni a gazdasági kapcsolatok fejlesztésére, Incze elvtárs előadta a már Pittermann-nál felvetett elgondolást. Bock általában helyeselt, de nem tárgyalták meg közelebbről ezt a problémát. Bock a maga részéről lényegtelen észrevételeket tett: a műbútor, a herendi porcelán kereskedelmet és az idegenforgalmat lehetne fejleszteni. Szóba került Ausztriának az EFTA-hoz való csatlakozása. Incze elvtárs azt a kijelentést tette, hogy meggyőződése szerint ez nem fogja hátráltatni a két ország közötti kereskedelmi kapcsolatot, sőt elő is segítheti. Bock a maga részéről örömmel üdvözölte ezt az álláspontot, amely fedi az ő véleményét is. (Incze elvtársnak ez az állásfoglalása később is visszatért a sajtókonferenciára készített bevezetőjében, azonban a mi javaslatunkra ezt a részt kihúzta. Véleményem szerint helyesebb lett volna, ha inkább az aggályait fejezte volna ki az esetleges diszkriminációval szemben.) Bock a későbbiekben megmagyarázta, hogy miért nem csatlakoztak az EWG-hez, hanem az EFTA-hoz. Itt persze hozzátette, hogy ők arra törekednek, hogy megfelelő hídverés történjen a két gazdasági csoportosulás között. A látogatás végén magyarul felhívtam Incze elvtárs figyelmét — ahogy előre megbeszéltük —, hogy hívja meg Bock-ot magyarországi látogatásra, olyan módon, ahogy már ezt előzőleg javasoltuk. Sajnos azonban Incze elvtárs a látogatás
