Gecsényi Lajos: Iratok Magyarország és Ausztria kapcsolatainak történetéhez, 1956-1964 (Budapest, 2000)

Dokumentumok

Pittermann alkancellár részéről történik, hanem az államosított ipar, sőt amint később kifejezte magát, az egyes állami üzemek részéről. Véleményem szerint a bécsi követség helyesen járt el, hogy elengedte a füle mellett Wodak kijelentéseit és kihasználva a köztük fennálló nézeteltéréseket és ismerve Pittermann álláspontját, megerősíttette a IV. szekció

242 által, hogy igenis a meghívás Pittermann részéről történt. Ismerve az osztrákok felemás és ingadozó álláspontját, a különböző ellentéteket a pártok és az egyes személyek között — helyesen manővereztünk és taktikáztunk és a számunkra legkedvezőbb állásfoglalást igyekeztünk elérni. Nem sértődtünk meg, nem éleztük ki a számunkra kedvezőtlen állásfoglalásokat. Ebből a szempontból nézve helyes volt az is, hogy nem a Központ merev utasítása szerint jártunk el, miszerint Pittermann meghívásának a komolyságát azáltal erősíttessük meg, hogy tőle írásban kérjük a meghívást. Ha így jártunk volna el, esetleg alkalmat adtunk volna Pittermannnak arra, hogy az egész meghívástól visszalépjen, az írásbeli meghívást ne küldje el, és ezáltal az egész látogatás kútba esett volna. Miután a meghívást Pittermann a minisztertanáccsal tudomásul vétette, sikerült elérni — Pittermann segítségével —, hogy Kreisky is fogadta Incze elvtársat, másrészt — miután Pittermann ránk bízta, hogy Bockkal mi magunk tárgyaljunk — végül azt is elértük, hogy Bock is fogadta a külkereskedelmi minisztert. így kifelé a látogatás kellő politikai súlyt kapott, és ezen az már nem sokat változtatott, hogy Bock — sértődöttsége miatt — sem Pittermann ebédjére, sem a mi vacsoránkra nem fogadta el a meghívást. A fentiekből az is kitűnik, hogy a külügyminisztérium, bár kétszínű és alattomos magatartást tanúsított, de megakadályozni a látogatást nem tudta. Kreisky is természetesen igyekezett kihúzni magát az ügyből, amennyire lehetséges volt, és a schwechati repülőtér felavatását, másrészt a csehszlovák delegáció látogatását

243 ürügyül használta fel arra, hogy sem Pittermann ebédjén, se az én vacsorámon ne jelenjen meg. Amint a későbbiekben azonban kiderült, ténylegesen még ha akart volna, sem jelenhetett volna meg ezeken a rendezvényeken, mert a csehszlovák delegáció itt tartózkodása alkalmával rendezett ebéd és vacsora pontosan egybeesett az Incze elvtárs tiszteletére adott rendezvényekkel. Mégis eredményesnek lehet tekinteni, hogy a külügyminisztérium részéről a vacsorámon úgy Bielka, mint Wodak megjelent, sőt Wodak — Kreisky tudtával — emiatt elmaradt a csehszlovákok vacsorájáról, s csak később, a mi vacsoránkról hamarabb elmenve, ott csupán a kávénál vett részt. Incze elvtárs látogatása megszervezése előkészítésénél a mi elgondolásunk az volt, hogy Raab is fogadja őt. Ezzel Pittermann egyetértett és magára vállalta, hogy azt Raabbal elintézi, és valóban a minisztertanács ülésén Raab megígérte neki, hogy fogadja Inczét. Amint erről már jelentettem, Raab a fogadás elől kitért. Raab magatartásának több oka lehet. Lehetséges, hogy Pittermannon akart ütni egyet, s ezért ígéretétől visszalépett. Az is lehetséges, hogy Bock közbelépett és rávette Raabot, hogy Incze látogatását mondja le. Lehetséges az is, hogy Raab politikai meggondolásból nem akart fogadni egy magyar minisztert. A hivatalos indoklás a nagy elfoglaltságra való A Szövetségi Kancelláriai Hivatal IV. szekciója foglalkozott, Pittermann alkancellár irányításával, az államosított ipar ügyeivel. Antonín Gregor csehszlovák külügyminiszterhelyettes vezetésével a csehszlovák küldöttség 1960. június 17-28. között a vagyonjogi kérdésekről tárgyalt Bécsben.