Gecsényi Lajos: Iratok Magyarország és Ausztria kapcsolatainak történetéhez, 1956-1964 (Budapest, 2000)

Dokumentumok

A továbbiakban Wodak szóbahozta az egy évvel ezelőtt átadott jegyzékünket, az osztrák területen működő idegen kémszervezetekről.

221 Kijelentette, hogy a kérdést behatóan tanulmányozták, azt megérhetjük, hogy egy ilyen jegyzékre írásban nem adhatnak választ, de higgyük el, hogy alaposan megvizsgálták a dolgokat és megtették a szükséges intézkedéseket. Arra a megjegyzésemre, hogy még soha nem olvastunk az osztrák lapokban arról, hogy nyugati kémeket fogtak volna el, ezzel szemben állandó szenzációk az ún. keleti „kémek" elfogása. Wodak kijelentette, igazunk van, hogy nyugati kémek elfogása esetén ezt a lapok nem közlik, s reméli, hogy ennek okát megértjük, de higgyük el, hogy ilyesmi gyakran előfordul, és az illető személyekkel megfelelően bánnak el. Ami a kémszervezeteket illeti, itt rendkívül nehéz helyzetben vannak, az osztrák törvények ugyanis nem teszik lehetővé egyes szervezetek különösebb indok nélkül történő feloszlatását. Ez csak akkor lehetséges, ha az illető szervezet kifejezetten Ausztria ellen folytat tevékenységet. Amikor rájönnek, hogy egy második állam, valamelyik harmadik állam ellen folytat tevékenységet, akkor megpróbálják ezt a szervezetet valami ilyen címen feloszlatni, bár az alkotmány erre nem ad lehetőséget. De mint ismeretes, ezek a szervezetek másnap új néven jelentkeznek, s rendkívül nehéz megtagadni tőlük a működési engedélyt. Ez a helyzet a magyar emigráns szervezetekkel is, amelyeknek a tevékenységét sokszor ők sem nézik jó szemmel, de sajnos törvényes módon nem tudnak ellenük fellépni. A következő téma a fiatalkorúak kérdése volt. Wodak hosszú fejtegetésbe kezdett az 1956-os sajnálatos eseményekről, amelyek reméljük, nem jönnek többet vissza, melynek során mintegy 200 000 magyar hagyta el az országot. Ausztria már hagyományánál fogva sem tehette meg, hogy lezárja a határait a menekültek elől. Mint ismeretes, mondotta, Ausztriába nem először özönlenek menekültek. 1919-ben a kommunista uralom leverése után kommunisták tömegei menekültek Ausztriába, és ezek előtt éppúgy nyitva volt a határ, mint az 1956-os menekültek előtt. Személyes élményként elmondta, hogy 1938-ban több barátjával együtt az utolsó vonattal menekült Csehszlovákiába a nácik elől. A csehszlovák határ azonban le volt zárva és a határőrség kijelentette, hogy senkit nem hajlandó átengedni, s még azt sem tették lehetővé, hogy prágai barátaival, akik akkor vezető beosztásban voltak, telefonon érintkezésbe lépjen. A vonatot visszairányították Ausztriába és valamennyien koncentrációs táborba kerültek, ez többüknek az életébe is került. Azt feleltük, hogy ezek közül a menekültek közül minket elsősorban a gyerekek, a fiatalkorúak érdekelnek. Erről folytattunk tárgyalásokat, és mindkét fél messzemenő engedményei folytán megállapodtunk. Ezt a megállapodást azonban az osztrák kormány nem hagyta jóvá. Wodak azt felelte, hogy véleménye szerint a kérdés megoldható. Úgy véli, szükséges a kérdésről még egyszer tárgyalni, s javasolja, hogy erre a közeljövőben Bécsben kerüljön sor, mivel így gyorsabb döntés születhet. Azt feleltük, mi ebből nem csinálunk presztízskérdést, és készek vagyunk Bécsbe utazni. Szeretnénk azonban legalább valami konkrét tettet látni osztrák részről, erre pedig mód lenne. Mint ismeretes, Hantsch osztályvezető úr kisebb listát adott át azokról a gyerekekről, akik még ma is csak 14 évesek. Mi már hónapokkal ezelőtt átadtuk e gyerekek szüleinek nyilatkozatát, melyben nevezettek kérik a gyerekek haladéktalan hazaküldését. Sajnos osztrák részről az ügyben 1 Nem találtuk meg.