Gecsényi Lajos: Iratok Magyarország és Ausztria kapcsolatainak történetéhez, 1956-1964 (Budapest, 2000)

Dokumentumok

hogy ezek osztrák állampolgárok, és ők nem tehetnek különbséget egyik vagy másik osztrák állampolgár között, s így nem mondhatnak le ezek érdekeinek a védelméről. Azt feleltük, hogy ezek később lettek osztrák állampolgárok, és mint ismeretes, a magyarországi sváboknak egy része a potsdami egyezmény alapján lett kitelepítve, amely egyezmény kimondta, hogy a kitelepítettek elvesztik vagyonukat is. Mivel Wodak közbevetőleg a kollektív felelősségrevonás helytelenségéről kezdett beszélni, határozottan kijelentettük, nem volna helyes, ha most belemennénk egy ilyen meddő vitába a háború alatti vagy a háborút közvetlen követő idők egyes intézkedéseiről. Köztudomású, hogy a magyarországi svábok jelentékeny része a Volksbund tagja volt, s mint ilyen, aktívan támogatta Hitler rablóháborúját. Ami a kollektív felelősségrevonást illeti, ezen az alapon azt lehetne mondani, nem helyes, hogy mi a háború után jóvátételt fizettünk, sőt Jugoszláviának még a mai nap is fizetünk. Hiszen a magyar nép általában nem akarta a háborút, s ezen elmélet szerint nem lehetne kollektíván felelősségre vonni bennünket. Wodak elismerte, hogy a vagyonjogi kérdések keretén belül vannak nehezen megoldható problémák, mégis meg kell keresni a megoldás útját, mert ezek mindkét fél számára állandó terhet jelentenek. Azt feleltük, mi ezt tudjuk, s éppen ezért az osztrák fél javaslatára elsőnek a kettős birtokosok ügyét kezdtük tárgyalni. Kilátás volt arra, hogy e kérdésben most megegyezés születik. Sajnos osztrák részről a megállapodás ellenére nem adták át a szükséges adatokat, mint ahogy a magyar fél ezt megtette. A megoldást nehezíti az is, hogy az osztrák fél most váratlanul ismét felvetette a kitelepített svábok ügyét, holott már többször hangoztattuk, hogy e kérdésben nem lehet szó álláspontunk megváltoztatásáról. Wodak felvetette még „a szövetséges hatalmak által német vagyonként lefoglalt osztrák javak" problémáját. Azt feleltük, ez a kérdés nem bennünket érint, s véleményünk szerint ez tulajdonképpen az államszerződés aláírásával rendeződött és lezártnak tekinthető. Wodak azt felelte, hogy ez nem így van, az érintett osztrák állampolgárok változatlanul követelik tőlük a kérdés rendezését és ebben az ügyben csakis mi tudunk nekik segíteni. Tőlünk csak azt kérik, bocsássuk rendelkezésükre azokat az adatokat, amelyekből megállapíthatják, hogy milyen javakról van szó. Konkrétan úgy gondolja, hogy X. Y. osztrák állampolgár bejelenti nekik, ilyen és ilyen követelése van a magyaroktól. Erre mi jelentsük ki, hogy az említett vagyonokat mint volt német tulajdont a megszálló hatóságok vették birtokba. Mivel nekik a Szovjetunióval is folynak vagyonjogi tárgyalásaik, szükségük van ezekre az adatokra. Azt feleltük, hogy a kérdést meg fogjuk vizsgálni. A vagyonjogi kérdésekről folyt beszélgetés során Wodak többször kihangsúlyozta, hogy a határ menti kisbirtokosok kártalanítása fontos probléma. A többi vagyonra vonatkozóan kijelentette, hogy ő csak globális rendezést tart elfogadhatónak. Peinsippnek arra közbevetésére, hogy gyorsan kellene rendezni a vagyonjogi problémákat, kijelentette, hogy a tárgyalások 10 évig is eltarthatnak. Ebből az a következtetés vonható le, hogy az osztrákok kezdenek lemondani arról, hogy rövid időn belül rendezzék az összes vagyonjogi problémákat.