Gecsényi Lajos: Iratok Magyarország és Ausztria kapcsolatainak történetéhez, 1956-1964 (Budapest, 2000)
Dokumentumok
2.1959. október 22. Bécs A megegyezés szerint Kreisky megjelent a követségen 5 órakor, hogy folytassuk a délelőtt megkezdett beszélgetést. Érdekes volt, hogy rajta kívül csak Fuchs főtitkár vett részt a találkozón, Haymerle azonban — aki délelőtt még jelen volt — nem jelent meg. Kreisky a látogatás csaknem egész folyamán csak általános témákat érintett. Hosszasan beszélt például a volt emigráns magyar szociáldemokratákkal való ismeretségéről (Világosság-csoport 218 , Kunfi stb.). Különösen Böhmöt ismerte jól, akivel Stockholmban együtt volt az emigrációban. Utána kérdéseket tett fel a volt és a jelenlegi magyar vezetőkről. Hol van jelenleg Rákosi, ha Rajk élne, vezető szerepe volna-e neki, Münnichnek mi a foglalkozása és mivel foglalkozott azelőtt, Kádár milyen foglalkozású stb. Ezek után hosszú fejtegetésbe kezdett arról, hogy náluk miképpen oszlik meg a nemzeti jövedelem, és miért nem a tőkések kisajátítása a helyes út a szocializmus megvalósításához. Előrebocsátotta, hogy ő nem marxista, de olvasta Marxot és Lenint is. Véleménye szerint, ha az osztrák nemzeti jövedelemből levonják a beruházásra fordított összegeket, a bérre és fizetésre kiadott részt, továbbá a szociális biztosításra és a középrétegek megélhetésére szükséges részt, akkor legfeljebb 4-5 milliárd marad a kapitalisták személyes szükségletére. Ennek egy részét is elveszik adóba, úgy, hogy a kapitalisták részesedése a nemzeti jövedelemnek csupán jelentéktelen része, és ha ezt szétosztanák a munkások és alkalmazottak között, az szinte csak számításba nem jövő mértékben emelhetné azok jövedelmét. Nem ez az útja a dolgozók életszínvonala emelésének, hanem a békés együttműködés, a nagy jövedelmek megadóztatása stb. Arra a megjegyzésemre, hogy minden évben több a milliomosok száma, viszont a munkások havi átlagbére 1600 schilling, és a munkások és alkalmazottak mintegy 30%-a csak 8001400 schillinget keres, azt felelte, hogy valóban a milliomosok száma nőtt, de ezek jövedelmének a felét adóban elveszik, az 1600 schilling átlagkereset pedig nem helytálló, mert annál többet keresnek, amiről magam is meggyőződhetek, ha az üzemeket meglátogatom. Arra az észrevételemre, hogy ez hivatalos statisztika, azzal válaszolt, hogy az ő hivatalos statisztikájuk három éves, de vannak más adatok, mint az Arbeiterkammer és a szakszervezeteké, amelyek megbízhatóbbak. Arról most szó sem lehet, hogy a munkások nyomorogjanak, de ezt nem is engedhetik meg maguknak a nyugati országok. Ma azért nincs Nyugat-Németországban 5 millió munkanélküli, mert van egy Kelet-Németország. A nyugati országoknak muszáj magasabb életszínvonalat biztosítani. Megjegyeztem, hogy nincs szükség arra, hogy Nyugat-Németországban 5 millió munkanélküli legyen ahhoz, hogy Kelet-Németország elérje és túlszárnyalja a NyugatNémetország életszínvonalát néhány éven belül, még akkor is, ha a konjunktúra tovább tart. A Tanácsköztársaság megdöntését követően 1920 áprilisában az emigráns magyar szociáldemokraták Bécsben létrehozott szervezete, melyet szoros szálak fűztek az osztrák szociáldemokratákhoz. Működése 1934 februárjában szűnt meg.
