Gecsényi Lajos: Iratok Magyarország és Ausztria kapcsolatainak történetéhez, 1956-1964 (Budapest, 2000)
A magyar-osztrák kapcsolatok történetéhez 1956-1964
feleségét is. A diplomáciai gyakorlatban példátlan eljárás nyomán kialakult helyzet teljes szakítással fenyegetett, amit Figl külügyminiszter ismételten világosan Púja Frigyes követ tudomására adott. Nyomatékul az osztrák légügyi hivatal megtiltotta a Malév március 4-ére tervezett első bécsi repülőjáratának fogadását, de ugyanakkor az osztrák kormány pillanatnyilag eltekintett más ellenintézkedésektől (a kereskedelmi tárgyalások megszakítása, további vízumkorlátozások). 15 A határozott fellépés láttán Budapest visszakozott és azonnali hatállyal feloldotta a követséggel szembeni intézkedéseket, ami adott esetben legalább pillanatnyi enyhülést jelentett. Március közepén azután az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottsága úgy döntött, hogy az Osztrák Kommunista Párt 17. kongresszusára Marosán Györgyöt küldi Bécsbe, nem titkoltan azzal a feladattal is, hogy az osztrák párttagság képviselői előtt közvetlenül is kifejthesse a magyarországi vezetés álláspontját a forradalomról és az azt követő időszakról. 16 A hír hallatán az osztrák hivatalos körök informálisan kérték Marosán delegálásának a visszavonását, aki az osztrák szocialisták szemében különös ellenszenvnek örvendett. 17 Miután erre nem került sor, Marosántói megtagadták a vízumot. A Kádár János vezetésével éppen Moszkvában tartózkodó párt- és kormányküldöttség látogatását lezáró közös nyilatkozat válaszul megismételte korábbi vádjait Ausztriának a magyar forradalom idején játszott szerepéről, mintegy megerősítve ezzel a Kádárkormányzat Ausztriával szembeni magatartásának a helyességét. 18 Noha az osztrák sajtó már március elején cikkezett a határzár építéséről, magyar részről hivatalosan csak március végén, Marosán György Köztársaság téri beszédéből A politikai rendőrség ezekben a napokban beidézte kihallgatásra a János Kórház számos orvosát, akik a forradalom napjaiban gyógyszert és élelmiszert vettek át az osztrák követségtől és arról részletes nyugtát adtak, vagy akik a Vöröskereszt szervezésében Ausztriába utaztak a segélyszállítmányokért. A kihallgatások során fenyegetéssel próbáltak tőlük vallomást kicsikarni a gyógyszerek és élelmiszerek között a követségre becsempészett fegyverekről és lőszerekről. Lásd erről Peinsipp követ jelentését ÖStA AdR BKA/AA Pol.II. Ungarn 2 GZ 217.022-Pol./1957 (217.601). 15 MOL XIX-J-l-j Ausztria 29/f KüM 001455/1/1957 60. doboz. Púja úgy magyarázta az intézkedéseket, hogy azok Budapest II. kerületének részleges rendőri átfésülésével függtek össze és érintette más nyugati követségeket is. Egyúttal Peinsipp követet vádolta hisztériakeltéssel és a bécsi külügyminisztérium félrevezetésével. 16 Népszabadság, 1957. március 30. (2) Szovjet-magyar közös nyilatkozat. 17 Lásd a 15. sz. iratot. Púja Frigyes Franz Grabner, az Osztrák Néppárt vezetőinek bizalmi embere közvetítésével március 22-én találkozott Bécsben Peinsipp követtel, akivel hosszabb beszélgetést folytatott a két ország kapcsolatait terhelő problémákról. Peinsipp — sok fontos kérdés mellett — szóvá tette Marosán kiküldését is. („Marosán államminiszter a szocdemek szemében vörös posztó. Még Kádár miniszterelnök is jobb lett volna, de Marosán semmi esetre sem jó.") Púja a találkozó nyomán egyébként nemcsak azt javasolta, hogy a budapesti külügyminisztériumban alapvetően változtassanak a Peinsipp-pel szembeni ellenséges magatartáson, aki budapesti tevékenységével kivívta az osztrák közvélemény rokonszenvét és élvezte a kormány vezetőinek teljes bizalmát, de felvetette a kapcsolatok átfogó újragondolását is. („Az eddigi kölcsönös jegyzékváltások és az egymással szembeni barátságtalan lépések viszonyunkat csak el mérgesítik és ezeket sem lehet a végtelenségig vinni.") Jelentésére válaszul Sebes István miniszterhelyettestől feddésben részesült, miután nem volt elég erélyes és elutasító Peinsipp véleményét illetően. Vitájuk tanulságos lehet annak megítéléséhez, hogy milyen árnyalatokban különbözött a magyar diplomácia álláspontja Bécsben és Budapesten. Lásd: MOL XIX-J-36-a (83) 83/sz.t./1957. 15. doboz. IX Népszabadság 1957. március 30. (2) Reiner Eger idézett könyvében (62. old.) úgy véli, hogy a nyilatkozat nyomán döntött az osztrák kormány a vízum megtagadásáról. Ez azért nem volt lehetséges, mert időrendben az elutasítás már előbb megszületett.
