Gecsényi Lajos: Iratok Magyarország és Ausztria kapcsolatainak történetéhez, 1956-1964 (Budapest, 2000)
Dokumentumok
Raab erre azt válaszolta, hogy majd gondolkodnak a dolgon, mire Mikojan elvtárs tréfásan kijelentette, hogy most is megmondhatják, ha nem értenek ezzel egyet és visszautasítják ezt a javaslatot. Erre általános nevetésben oldódott fel a hangulat. Raab ezután kijelentette, hogy az osztrák kormány arra az elhatározásra jutott, hogy Ausztria belép a belgrádi Duna-egyezménybe. 184 Lapin elvtárs kihangsúlyozta, hogy ilyen irányban szovjet részről semmiféle nyomás nem nehezedett az osztrák kormányra, ezt a lépést ők teljesen maguktól tették meg, nyilván arra számítva, hogy ha emelkedik a kereskedelem a Szovjetunióval, akkor a legjobb, ha e kereskedelmi forgalom nagy részét a Dunán keresztül bonyolítják le, mert ez a legolcsóbb. E pont kapcsán a kommüniké megszerkesztésekor viták adódtak. Figl és Fuchs volt osztrák részről a kommüniké megszerkesztésével megbízva, s ők azt javasolták a szovjet elvtársaknak, hogy a Duna-egyezménybe való belépésről szóló osztrák nyilatkozatot ne vegyék bele a kommünikébe. Szovjet részről nem ragaszkodtak ehhez, hanem azt javasolták, olyan formán vegyék bele, hogy Ausztria kormánya megvizsgálja majd ezt a kérdést. A szovjet elvtársak nagy meglepetésére Raab ahhoz ragaszkodott, hogy a kommünikében szerepeljen Ausztria belépése az egyezménybe. Ezek azt mutatják, hogy ezekben a kérdésekben nem volt nehéz a szovjetekkel megállapodni. A második napon került tárgyalásra Ausztria és a szomszéd országok közötti viszony kérdése, ezen belül elsősorban Ausztria és Magyarország, valamint Csehszlovákia problémája. Raab kijelentette, hogy Jugoszláviával javul a kapcsolat, Lengyelországgal pedig jó. Csak Magyarországgal és Csehszlovákiával nem megfelelő, de Ausztria mindent megtesz, hogy a kapcsolatok javuljanak. Kijelentette, hogy ha az idén nem is, de jövőre feltétlenül létrejön a Siroky-Raab találkozó, ahol megbeszélhetik a problémákat. Hruscsov elvtárs szemére vetette az osztrák kormánydelegációnak, nem érti, miért foglal el Ausztria Magyarország irányában ilyen erős álláspontot. Figl erre kijelentette, hogy Ausztria akarta a tárgyalásokat, azonban Magyarország az, amelyik ezt nem akarja. Az őszi ENSZ-ülés alkalmával majd keresni fogja a kontaktust Sík Endre magyar külügyminiszterrel, akivel ő jó barátságban van, és megtárgyalják majd a két ország közötti problémákat. Mikojan elvtárs közbeszólt és kijelentette, jó lenne, ha a két külügyminiszter összejönne és megbeszélné a kérdéseket. A szovjet delegációban azonban felmerül a kérdés, miért nem éppen Ausztráliában akar Figl külügyminiszter Sík Endre külügyminiszterrel találkozni? Felmerül az emberben a kérdés, nem azért akar-e Figl külügyminiszter Sík elvtárssal az Egyesült Államokban találkozni, hogy a találkozó az amerikaiak szeme előtt és ellenőrzése alatt történjen meg? Hruscsov elvtárs kifejtette, hogy ez egy olyan álláspont, amely joggal sérti Magyarországot, és nagyon érthetetlen. Miért kell a két szomszéd ország külügyminisztereinek hazájuktól több ezer kilométerre találkozni, miért nem lehet azt Budapesten A második világháborút követően a nagyhatalmak Külügyminiszteri Tanácsa határozata alapján 1948. július 30-án ült össze Belgrádban a Duna-értekezlet, amelyen a part menti államokon kívül Anglia, Franciaország és az USA képviselői vettek részt. Az ún. belgrádi egyezmény értelmében szervezték meg a dunai hajózás igazgatási ügyeinek felügyeletére a Duna Bizottságot. A Bizottság székhelye 1953-ig a romániai Galac, 1953-tól Budapest voltA belgrádi egyezmény Ausztria csatlakozását az államszerződés aláírásához kötötte. Lásd: Diplomáciai és jogi lexikon Szerk. Hajdú Gyula 2. teljesen átdolg. kiadás Budapest, Akadémiai k. 1967 207-208. old.
