Gecsényi Lajos: Iratok Magyarország és Ausztria kapcsolatainak történetéhez, 1956-1964 (Budapest, 2000)

Dokumentumok

vagy Bécsben megrendezni? Erre Raab kancellár közbeszólt és kifejtette, hogy Horváth volt magyar külügyminiszter és Figl külügyminiszter már találkozott egyszer, és ez elörevitte az ügyet. Raab kijelentette még, hogy ahogy Csehszlovákiával szemben is az a szándéka, hogy odautazik látogatóba, úgy kijelentheti, hogy a magyar és az osztrák külügyminiszter találkozása is létre fog majd jönni. Ezek után Hruscsov elvtárs nem forszírozta tovább a dolgot, hanem kijelentette, hogy a szovjet kormány örül annak, hogy Ausztria meg akarja javítani kapcsolatait népi demokratikus szomszédaival. Ez természetesen nem akar beavatkozás lenni Ausztria ügyeibe. Tárgyaltak még a delegációk a két ország közötti kereskedelmi forgalom kibővítéséről is, amit mindketten helyeseltek. A különböző ebédek, fogadások alkalmából sok pohárköszöntő hangzott el, amelyekben a delegációk vezetői és mások is beszéltek. Raab igen jól viselkedett ezen alkalmakkal. Nem egyszer kifejtette, hogy meg van győződve arról, hogy a Szovjetunió békepolitikát folytat, és sok sikert kívánt ehhez a politikához. Kihangsúlyozta azt is, hogy Ausztria kis ország, és nem nagy befolyása lehet a nagyhatalmak egymás közötti viszonyára. Hruscsov elvtárs a válaszában kifejtette, hogy Ausztriának az a feladata, hogy mind a két nagyhatalomhoz jó kapcsolatokat építsen ki. Ezzel Raab is egyetértett. Lapin elvtárs elmondotta, hogy Raab eléggé beteg volt Moszkvában, s nagyon kímélte magát. Fárasztó utazásokon, fogadásokon nem vett részt, hanem az ágyban volt orvosa felügyelete alatt. A delegáció szociáldemokrata része, Pittermann és Kreisky ezzel szemben sokat utazott, sokat látott. Lapin elvtárs véleménye szerint, habár a szocialista delegáció a tárgyalások meghiúsításának feladatával ment Moszkvába, a szovjetunióbeli tartózkodásuk mégis igen nagy hatást gyakorolt rájuk. Pittermann életében először volt a Szovjetunióban, és érthető, hogy az ott látottak nagyon nagy benyomást tettek rá. Pittermann is megkapta, amit akart. Elment egy templomba, tárgyalt Szuszlov elvtárssal, a kulturális minisztérium vezetőivel. Megnézhetett mindent, amit akart. Lapin elvtársnak, aki mindvégig kísérte a delegációt, az a benyomása támadt, hogy Pittermannra elsősorban a lakásépítés hatalmas méretei, az iparosítás óriási méretei, a dubnai atomváros, valamint a mezőgazdasági kiállítás tették a legnagyobb benyomást. Nagy benyomást tettek a küldöttekre a szovjet emberek is. A vidámság, élni akarás, amivel találkoztak. Vagy ilyen dolgok pl., hogy bár Moszkvában láthattak néhány szegényes, régi faházat is, de még ezeknek a tetején is televíziós antenna volt. Nagy hatást tett rájuk a leningrádi látogatás is. Éppen akkoriban volt a szovjet flotta ünnepe. A Néván hadihajók állottak, még tengeralattjárók is voltak. Meglepte őket a Szovjetunió nagy haditengerészeti ereje. A kulturális eredmények is hatással voltak a delegátusokra. Nemcsak a metró építkezése, a képtárak, a paloták stb., hanem az egészen kis epizódok is egészen felkavarták őket. Lapin elvtárs elmondott egy ilyen dolgot: Lembergben visszafelé jövet megállott a különrepülőgép. A városi szovjet elnöke jött ki üdvözölni a vendégeket, aki maga is igen jól beszélt németül. Pittermann az iránt érdeklődött, hogy mennyi a város lakóinak a száma és mennyi az egyetemista és főiskolás Lembergben? A városi szovjet elnöke elmondotta, hogy Lembergnek jelenleg 500 000 lakosa van. Van 800 egyetemistája, valamint 11 főiskolában összesen 22 000 főiskolás tanul. Pittermann megkérdezte, mennyi akkor Kievben az egyetemisták és főiskolások száma? A városi