Gecsényi Lajos: Iratok Magyarország és Ausztria kapcsolatainak történetéhez, 1956-1964 (Budapest, 2000)
Dokumentumok
A Külügyminisztérium II. Politikai osztályának összefoglaló feljegyzése a magyar-osztrák tárgyalásokról Budapest, 1958. június 2. Beck István I. o. tanácsos Majdik Zoltán I. o. titkár 255/F. A magyar-osztrák kapcsolatok normalizálására, a két ország viszonyának korrekt, jószomszédi, sőt amennyire lehet baráti viszonyának kialakítására magyar részről különösen az SZKP XX. kongresszusa óta törekszünk. Ezt a magyar törekvést fokozza az a körülmény, hogy a két ország a világon kialakult két nagy társadalmi rendszer érintkezési pontján fekszik, hogy a két ország lakossága között a közvetlen szomszédság és a közös történelmi múlt következtében szoros rokoni kapcsolatok állanak fönt, hogy az osztrák államszerződés és Ausztriának más nemzetközi kötelezettségei a semlegesség értékes lehetőségeit rejtik magukban. Az ellenforradalom előtt megnyilvánuló állandó, túlzottan egyoldalú magyar kezdeményezés azt a felfogást erősítette az illetékes osztrák körökben, hogy Magyarország mindenáron, azaz megfelelő osztrák ellenszolgáltatások nélkül is törekszik a viszony normalizálására. Mind a mai napig az osztrák reakciós kormányzati körökben mélyen gyökerezik az a vélemény, hogy Magyarország mint „csatlósállam" kénytelen végrehajtani a Szovjetuniónak a békés együttélésre vonatkozó elgondolásait, illetve annak konkrét magyar-osztrák vonatkozásait még akkor is, ha Ausztria erre semmi vagy igen minimális hajlandóságot mutat. Ausztria kormányzati köreinek a magyar ellenforradalom napjaiban játszott, Ausztria semlegességére kompromittáló szerepe, melynek utolsó fázisaként Raab kancellár Magyarország státusának megváltoztatását követelte, a hivatalos osztrák külpolitikát arra kényszeríti, hogy legalább a normalizálásra való törekvés látszatát keltse. Mikojan elvtársnak Ausztriában tett látogatása után nyilvánvalóvá vált az osztrákok előtt, hogy a Szovjetunió milyen nagy fontosságot tulajdonít annak, hogy Ausztria valamennyi népi demokratikus szomszédjához jó viszonyt alakítson ki. így a magyar-osztrák viszony normalizálására irányuló osztrák tapogatózó megbeszélések már 1957 nyarán megindultak Grubhofer osztrák belügyi államtitkár és Púja követ elvtárs között. Az első konkrét lépés azonban magyar részről történt, mégpedig amikor 1957. november 5-én Horváth Imre külügyminiszter elvtárs látogatást tett Figl osztrák külügyminiszternél. A látogatás során mindkét részről hangsúlyozták a két ország viszonyának normalizálására irányuló óhajt, és azt, hogy ennek érdekében tárgyalásokat kell kezdeni. (Meg kell jegyezni, hogy az osztrákok már ekkor jelezték, hogy főleg a határviszonyok rendezését óhajtják, s a többi kérdés rendezésére csak ezt követően kerülhet sor.) Kezdettől fogva nyilvánvaló volt az is, hogy az osztrákok a tervezett tárgyalásokat igen alacsony szinten akarták tartani, s nem akartak azoknak államközi jelleget adni. Arra törekedtek, hogy a megbeszélések Púja követ és Haymerle osztályvezető között minden feltűnés nélkül, csendben folyjanak és ezzel kapcsolatos jegyzékváltásra ne kerüljön sor.
