Bakény István: Iratkezelés és irattározás (Budapest, 1959)
III. Az iratselejtezés
illetve a Hulladékgyűjtő Vállalat részére való átadásának módját, valamint az irattárban tovább őrzendő iratokkal kapcsolatos szabályokat* A részletes szabályokat - az alaprendelet intencióinak körén belill maradva - minden esetben a helyi sajátosságok messzemenő figyelembevételével állították össze, A végrehajtási utasításokhoz csatlakozó "ügykörjegyzékek" pedig az adott szakterület ügyviteli éo tudományos érdekéinek messzemenő figyelembevételével készültek el. O-yakorlat^lag az ügykörjegyzékek összeállítása ugy történt, hogy maguk az egyes intézményei::, illetve nagyobb intézmény esetén a megjelölt szervezeti egységek állították Össze a területükön előforduló ügyek jegyzékét ós tettek javaslatot az egyes ügyitörökben keletkezett iratok őrzési idejére, illetve megőrzésére* Az ilyen módon elkészült ügykörjegyzékeket az illető szakterületet legfelsőbb fokon összefogó minisztérium egyeztette, egységesítette, s a tudományos szempontok hatékonyabb érvényesítése céljából véleményezésre átadta a levéltári hatóságnak* Ezzel tulajdonképpen le is zárult a selejtezési munka felső szinten való előkészítése, amely az ügykörjegyzékek helyi összeállitattása utján - bizonyos fokig támaszkodott az alsóbb szervek előkészítő munkájára is. A selejtezések helyi előkészítése azonban tulajdonképpen csak ezután a végrehajtás^ utasításokban foglalt szempontok alapján indulhat meg. Miből áll a selejtezés helyi előkészítése? Az iratoknak, mint tudjuk, bizonyító erejük van s az intézmény érdemi munkáját nélkülük nem lehet eredményesen ellátni. Éppen ezért - hasonlóan a pénzkészlethez, vagy egyéb anyagi eszközökhöz - az iratokért is mindenekelőtt az intézmény vezet5 je felelős. Az intézmények vezetői azonban nyilvánvalóan nem lennének képesek - sok egyétiirányu elfoglaltságuk miatt~ninden selejtezési kérdéssel aprólékosan foglalkozni. Éppen ezért irja elő a rendelet, hogy minden intézménynél köteles a vezető selejtezési felelőst